Balatonföldvár Időjárás 30 Napos: Eladó Használt Honda Vfr 800 Fi, 1999/4, Piros Színű - Használtautó.Hu
A weboldalon cookie-kat használunk, amik segítenek minket a lehető legjobb szolgáltatások nyújtásában. Weboldalunk további használatával jóváhagyja, hogy cookie-kat használjunk. Ok
Balatonfoldvar Időjárás 30 Napos Lőre Jelzas
Hogy miért bukott meg – ismét a motorról van szó – arra több elmélet is létezik, valószínűleg a kissé béna külső, a magas ár és a bugi hiánya együtt tették be a kaput. Honda vfr 800 teszt 1999.co.jp. 2015-re ebből a háromból egyet megoldottak, a Crossrunner végre néz ki valahogy. Ráadásul nagyon helyesen nem az 1200-as Crosstourer arcát ültették át, hanem a VFR800F -ét, ledobták róla az értelmezhetetlen, burkolt talicskakormányt, amire egy nyomorult GPS-t sem lehetett feleszkábálni, a helyére egy igényes, változó átmérőjű – szaknyelven: kónuszos – kormány került, aminek a kiemelője ugyanúgy gumiágyazású, mint a Versys 650-en de ezen megrángatva nem mozog egy-egy centit minden irányba. Végre: egy jó kónuszos kormány, amire fel lehet tenni mondjuk egy GPS-t Galéria: Honda VFR 800 X Crossrunner A hagyományos teleszkópvilla megmaradt, de az aljára már radiálisan rögzített Tokico féknyereg került, a blokkot pedig addig búbolták, míg nem találtak további négy lóerőt és 2, 2 Nm-t. Szépek a ledes indexek, jó a légies csőr, ami ráadásul a Crossrunnernél nem a suzukis iskolát követi, vagyis nem szimplán dizájnelem, hanem BMW-s stílusban funkciót lát el, levegőt vezet az olajhűtőre.
Szöveg és képek: Varga Róbert (RSVRocky) A VFR modellcsalád története egészen a nyolcvanas évekig nyúlik vissza. Mára a japán gyártók sportos, magas teljesítményű gépei egyértelműen a soros négyhengeres erőforrásokon alapszanak, a VFR modellek szíve mégsem ilyen konstrukció. Honda vfr 800 teszt 1999 teljes film. Már a kezdetektől V elrendezésű négyhengeres motorok szolgáltatják a sportos hangulatát a gépnek, ami a Hondánál nem ritkaság, hisz a MotoGP versenymotorjaikban is ezt az elrendezést alkalmazzák hosszú évtizedek óta (a bitang kétütemű NSR500 sem kivétel). A kezdetekben a kis VFR még 400, a nagy modell pedig 750 köbcentiméterrel büszkélkedett, amely számok a mai napra 800-ra és 1200-ra híztak fel. Tényleg ennyit változtak a piaci igények, és tényleg ekkora hengerűrtartalmakra van szükségünk? Külsőre mai szemmel már egy kicsit testes, de egyáltalán nem divatjamúlt Na de utazzunk vissza 2002-be. Ekkor gyártották le tesztmotorunkat, ami akkor az egyetlen VFR modell volt a kínálatban, a maga közel 800 köbcentiméterével.
A VTEC nyitás alatt a motor meglepően kezes, sőt már-már gyengének is érződik, mintha egy kisebb sorkettesmotor dolgozna alattunk. A nyitás után viszont lórúgásként érkezik meg az erő, a maximális teljesítmény pedig 109 lóerőig kúszik fel, sőt a forgatónyomaték csúcsa is az effektus után érkezik a maga 80 Nm-ével. Ez a teljesítmény meglepően jól tolja a testes VFR-t, és igazi sportmotoros élményt biztosít. A motor kissé skizofrénnek tűnhet így, mint ami nem tudja eldönteni magáról, hogy nyugodt túrázó, vagy agresszív sportoló akar e lenni – Jakyll és Hyde, Banner és Hulk, szerintem értitek a lényeget! Vannak olyanok, akikre ijesztően hat a teljesítményváltás megérkezése, és emiatt kicsit kiszámíthatatlannak találják, és megkérdőjelezik a túrázásra és mindennapi közlekedésre való alkalmasságát. Szerintem ezek erős vádak, és inkább csak a kezdetekben fogalmazódhatnak meg ilyen gondolatok. Számomra a VTEC hatás nem volt ijesztő, a teljesítménynövekedés nem érkezett meg kezelhetetlenül, így szerintem idővel mindenki hozzá fog szokni.
Természetesen a gyártó felé is eljutottak a panaszok, és 2006-ban érkezett egy apró modellfrissítés, ami elviselhetőbbé finomította az átmenetet. Nekem kifejezetten tetszett ez a teljesítményugrás a tesztmotorozás alatt, szerintem ez csak igazi karaktert ad a vasnak! Kedvenc útszakaszaidon szerintem egy idő után minden kanyarból úgy fogsz kiérkezni, hogy a kigyorsításon pont megjöjjön a lórúgásszerű teljesítménynövekedés! A műszerfal jól áttekinthető, az igazi teljesítmény pedig 6800 felett érkezik Ami viszont tényleg zavaró lehet, az a motor súlya, ami szárazon is 210 kg felett van – ez a mai trendnek már nem felel meg. Érezhetően küzdeni kell vele egy kicsit néhány kanyarban, mintha egy régi testes literes sportmotorral próbálnánk elfordulni egy szűk kanyarban, de azért az esetek többségére nem ez a jellemző. A VFR menet közben inkább elrejti a súlyát, és kényelmes üléspozíciójával gondtalan motorozási élményt nyújt. Az ülésmagasság nem kiemelkedően magas, a kormány se nyúlik kifejezetten magasra, így megmaradt egy kissé sportos, mégis kényelmes üléspozíció – pontosan fél távon van a túrakomfort és a sportosság közt.
Negatív: Kissé érzéketlen kormányzás, a 2003 előtti darabok futóműve nem olyan kényelmes, mint a fiatalabb daraboké.
A kombinált fékrendszer jól hangolt, precízen és megfelelő erővel dolgozik. A VFR tehát sportosan gyorsul, nem fél a kanyaroktól, sőt a féktávokon is egész magabiztos. Mi lehet még az elvárásunk vele szemben? Természetesen a túrázási képességei. Az üléspozíció tehát alkalmas lehet a hosszabb távokra, amin segít a gyárilag is egész méretes szélvédő plexi, és a szépen oldalra nyúló visszapillantó tükrök is. A műszerfal mára már kissé divatjamúlt, mégis elfért rajta üzemanyagszint-jelző és két egymástól függetlenül nullázható napi kilométer számláló is. A tank fémből készült, így használhatóak a mágneses tanktáskák, sőt a túrázók örülni fognak a gyárilag felszerelt középállványnak is. A tank habár 22 literes, a hatótáv nagyban függ motorozási stílusunktól. A fogyasztás alakulhat a nyugisan túrázó 5 litertől, egészen akár a folyamatosan VTEC nyitó 10 literesig is. Ami még kissé meglepett, hogy a motor nem kedveli a nagyon alacsony fordulatszám tartományt, így érdemes 3000 felett használnunk.