Fazekas Zur Krisztina / Yann Tiersen Lise Tiersen Amelie
Fotó: Facebook/Fazekas Zur Krisztina Szily Nóra vendége ezúttal Dr. Lukács Liza krízistanácsadó szakpszichológus lesz, akivel azokra a nehéz kérdésekre keresik a válaszokat, hogy milyen tényezők állhatnak az érzelmi evés hátterében. Az ezzel kapcsolatos hiányokról és a lehetséges megoldásokról is beszélgetnek: hogyan birkózhatunk meg ezekkel a sokakat érintő problémával? Többek között ezekre is választ kapunk majd az áprilisi Femina Klub estjén. Pontos részletek az estről itt olvashatók: Jegyek kizárólag online érhetőek el, kattints ide a vásárlásért! Fazekas zur krisztina en. Időpont: 2022. április 25. 18 óra Helyszín: József Attila Színház Promóció
Fazekas-Zur Krisztina – Sportágválasztó Magazin
Az Európa-bajnokságon K–4 200 méteren nyert aranyérmet, míg K–2 1000 méteren Szabó Ágnessel bronzérmes volt, és 2001-ben ugyancsak K–4 200 méteren megnyerte első vb-aranyát is a felnőttek között. A következő évben Rasztótzky Eszterrel párban újra U23-as Európa-bajnokságot nyert. Két – nem olimpiai számokban szerzett – felnőtt világbajnoki és egy Eb-aranyéremmel a háta mögött 2005 novemberétől Fábiánné Rozsnyói Katalin vette át az edzései irányítását. A következő évben K–4 500 méteren világ- és Európa-bajnok lett, a pekingi olimpiára azonban nem sikerült kijutnia. A 2010. év jelentős változást hozott mind a felkészülésében, mind a magánéletében: összeházasodott Rami Zur amerikai kajakozóval, az Egyesült Államokban telepedett le, és innentől az edzéseit a férje vezette. Egy évre rá, 2011-ben amerikai színekben tűnt fel a szegedi vb-n, ahol második lett K–1 1000 méteren. Fazekas-Zur Krisztina – Sportágválasztó Magazin. Miután az amerikai honosítása a londoni ötkarikás játékokig nem valósulhatott meg, a 2012. évi olimpián magyar színekben indulhatott.
–) kétszeres olimpiai bajnok, világbajnok magyar kajakozó. Pályafutása 1990-ben kezdett kajakozni a BSE színeiben. 1997-ben az UTE-ba igazolt. Ebben az évben az ifjúsági Európa-bajnokságon aranyérmes lett K4 500 méteren. 1999-ben egy ezüst- és egy bronzérmet nyert az országos bajnokságon. 2000-ben aranyérmes volt az U23-as Eb-n. 2001-ben az MTK-ba igazolt. Fazekas zur krisztina es. Az ob-n már kék-fehér színekben szerezte első felnőtt bajnoki címét. Az Európa-bajnokságon K4 200 méteren (Dékány, Viski, Bóta) arany-, K2 1000 méteren ( Szabó Ágnes) bronzérmes volt. A vb-n a négyessel újra első, a párosban hetedik volt. A következő évben Rasztótzky Eszterrel párban újra U23-as Európa-bajnok volt. 2003-ban ismét világbajnok volt. Ezúttal K4 1000 méteren nem talált legyőzőre. 2004-ben nem tudott bekerülni az olimpiai csapatba. 2005-ben az Európa-bajnokságon második volt K4 200 méteren. Novembertől Sztaics István helyett Fábiánné Rozsnyói Katalin vette át az edzései irányítását. A következő évben K4 500 méteren lett világ- és Európa-bajnok.
For faster navigation, this Iframe is preloading the Wikiwand page for Yann Tiersen. Connected to: {{}} A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából Yann Tiersen Életrajzi adatok Születési név Yann Pierre Tiersen Született 1970. június 23. Franciaország, Bretagne, Brest Pályafutás Műfajok minimalizmus, avantgárd Aktív évek 1995-től napjainkig Hangszer zongora, hegedű, harmonika, gyerekzongora, harangjáték, gitár, mandolin Díjak Művészetek és Irodalom Érdemrendjének lovagja Tevékenység zeneszerző énekes zongorista filmzeneszerző énekes-dalszerző Kiadók Virgin EMI Mute Records Yann Tiersen weboldala A Wikimédia Commons tartalmaz Yann Tiersen témájú médiaállományokat. Yann Tiersen ( Brest, 1970. –) francia zeneszerző és előadóművész. Ő szerezte az Amélie csodálatos élete és a Good bye, Lenin! című film zenéjét is. Sokoldalúságáról és minimalista szerzeményeiről híres. Yann tiersen lise tiersen amelie. Legtöbb művében zongora, hegedű és harmonika szerepel, de sok más hangszert is felvonultatott már; így például kedvenc hangszerei a gitár, szintetizátor és a hegedű, de egyéb eszközöket is használ, mint a melodika, xilofon, játékzongora (toy piano), csembaló, harmonika, írógép, vagy akár bicikli.
"Nem vagyok komponista, és tényleg nincsen semmilyen klasszikus zenei hátterem. " - mondta ezt maga Yann Tiersen, a zeneszerző, akit ebben a cikkben szeretnék bemutatni. Ezt a tehetséges nem komponista-komponista a nagyközönségnek elsősorban az Amélie és a Good Bye, Lenin! c. filmek soundtrackjei miatt lehet ismerős, de valószínűleg senkit sem érdekel, különösebben, hogy mégis ki és mi lehet a híres filmzenék mögött. Kár, mert igencsak érdekes- és hullámvölgyekkel teli- volt az ide vezető útja. Yann Tiersen 1970. június 23-án született Brestben (Franciaország). Mondhatni, igazi csodagyerek volt, négy évesen már zongorázott, két évvel később pedig emellett hegedülni is elkezdett. Már a kezdetektől fogva nyilvánvaló volt, hogy az ég is zenésznek teremtette, de nem a visszahúzódó, nyugodt fajtának, mint amilyennek az ember egy zongora- vagy hegedűművészt gondolna. 13 éves volt ugyanis, amikor ő is erőteljesen kamaszodni kezdett: elege lett, ezért állítólag a szó szoros értelmében eltörte a hegedűjét!
1993 nyarán elektromos gitárt, hegedűt és tangóharmonikát használva közel negyven számot készített, melyek többsége első két albuma, a La valse des monstres és a Rue des cascades alapjait képezte – egyéb, a kiadványra felkerült számok erejéig pedig olyan instrumentumokat is bevetett még, mint például a csembaló, a mandolin vagy a zongora kisebb, gyerekeknek készült változata. Ezek, illetve az 1998-ban napvilágot látott Le Phare című korong járultak hozzá filmzeneszerzői karrierjének beindulásához is: először az Erick Zonca által rendezett Élet, amiről az angyalok álmodnak című drámához szerződtették, melyet az Amélie csodálatos élete követett, e projektek közös pontjának pedig az számított, hogy Tiersen korábbi dallamai is visszaköszönnek bennük. Utóbbi munkájáért César-díjat és BAFTA-jelölést vívott ki magának, a sikert követően azonban nem ragadt le a filmek világában: 2003-ban mindössze a Good Bye Lenin! -nel hallatott magáról, 2015-ben pedig a Malá z rybárny ra keresztelt animációs mozira mondott csak igent.
Vett helyette egy elektromos gitárt, rockbandát alapított, aztán pedig tanulás helyett próbákra és különböző koncertekre járt Rennes-ben. Meghallgathatott olyan híres együtteseket, mint például a Nirvana, a The Cramps vagy a Suicide - ezek az élmények kétségkívül nagy hatással voltak a későbbi karrierjére. Nem meglepő módon az előbb említett banda egy idő után feloszlott, de a rockerkorszaka itt még nem ért véget, az elsőt még több további együttes is követte, főleg a nyolcvanas években. Azonban mint kiderült, mégsem ez volt az igazán neki való világ: ahogy a legtöbb hozzá hasonló fiatal esetében, nála is alábbhagyott a rock iránti szenvedély, még ha nem is tűnt el teljesen. Visszatért a komolyzenei alapjaihoz (feltételezem, valahonnan egy új hegedűt is leakasztott magának), és háttérzenéket írt filmekhez. Ezek nem voltak különösebben jelentős művek, tényleg kicsiben kezdte, a világ évekig még csak a létezéséről sem tudott. Az első albuma is csak 1995-ben jelent meg La valse des monstres (A szörnyek keringője) címmel, de ekkor még senki sem figyelt fel rá.
"A klasszikus és a populáris zene között nincsenek határok, kedvedre alkothatsz szabadon. Számomra természetes, hogy különböző hangszereket, textúrákat, hangzásokat és zajokat alkalmazok, hiszen az élet is ilyen. " Elsősorban a minimalizmus és az avantgárd jellemző Tiersen műveire, önálló lemezei mellett pedig a Jean-Pierre Jeunet rendezte Amélie csodálatos élete kísérete számít a legismertebbnek tőle. A hazánkban is több alkalommal színpadra lépő, rendkívül sokoldalú művész négyévesen kezdett zongorázni, amit két évvel később hegedűórák követtek. Iskolaéveit Rennes-ben, Nantes-ban, valamint Boulogne-ban folytatta, tizenhárom éves korában azonban szakított a komolyzenei vonallal: megérintette őt a punk irányzat, és az olyan rockzenekarok hatására, mint például a The Stooges vagy a Joy Division, elektromos gitárra cserélte hegedűjét, majd zenekart alapított. Néhány évvel később a csapat feloszlott, Tiersen pedig önálló karrierépítésbe kezdett. Mielőtt a világhírnevet hozó Amélie csodálatos élete bemutatásra került volna, a szerző számos rövidfilmet vállalt el, emellett három szólóalbumot is megjelentetett.