A Ló Meghal A Madarak Kirepülnek | Szép Rokon Értelmű Szavai
Lassan kirepülnek a fészekből a "madarak". Versek Bécsből, versek Bécsről #54 Views 38 9 months ago Vers: Kassák Lajos - A ló meghal a madarak kirepülnek Előadja: Hervé-Lóránth Ervin Útjára indítottuk a "költészet havának"...
- A ló meghal a madarak kirepülnek - Kassák Lajos - Régikönyvek webáruház
- A ló meghal a madarak kirepülnek Archívum - Érettségi.com
- Rokon értelmű szavak (szinonimák)
- Vörösmarty Mihály: Liszt Ferenchez : hungarianliterature
- [1806] Kazinczy Ferenc: Magyarázó jegyzések a Csokonai sírköve iránt tett jelentésre : hungarianliterature
- Márai Sándor: Író és élmény : hungarianliterature
A Ló Meghal A Madarak Kirepülnek - Kassák Lajos - Régikönyvek Webáruház
Kassák Lajos: A ló meghal, a madarak kirepülnek (Magyar Helikon, 1967) - Kiadó: Magyar Helikon Kiadás helye: Budapest Kiadás éve: 1967 Kötés típusa: Fűzött kemény papírkötés Oldalszám: 48 oldal Sorozatcím: Kötetszám: Nyelv: Magyar Méret: 25 cm x 19 cm ISBN: Megjegyzés: Színes és fekete-fehér fotókkal illusztrált. A ló meghal a madarak kirepülnek - Kassák Lajos - Régikönyvek webáruház. Értesítőt kérek a kiadóról A beállítást mentettük, naponta értesítjük a beérkező friss kiadványokról Fülszöveg A ló meghal a madarak kirepülnek a bécsi emigrációban született 1924-ben. Mint tartalmát, mind művészi eszközeit tekintve ennek a korszakának egyik fontos állomása. Lírai visszaemlékezés ez a költemény arra az 1919-es vándorútra, melyet a költő gyalog tett meg Ausztrián, Németországon, Belgiumon keresztül Párizsig. Nincs igazi epikai tartalma, vagyis e hosszú és viszontagságos útnak lírai reflexiót adja, mégis tökéletesen kirajzolódik belőle az emigrációba kényszerült nemzetközi munkásmozgalom alakjainak hányatott sorsa, lelkivilága, s maradandó emléket állít az őket körülvevő egykori, ma már történelmi Európának.
A Ló Meghal A Madarak Kirepülnek Archívum - Érettségi.Com
Iratkozz fel hírlevelünkre Értesülj elsőnek a legújabb minőségi tételekről, jegyzetekről és az oldal új funkcióiról! Elolvastam és elfogadom az Adatkezelési tájékoztatót Sikeres feliratkozás Valami hiba történt!
Neved: Az adatkezelés további részleteiről itt olvashatsz: Felhasználási feltételek és Egyedi adatkezelési tájékoztató Hozzájárulok, hogy a Central Médiacsoport Zrt. Cafeblog hírlevelet küldjön számomra.
Telek jutnak eszembe, telek, régi, kemény, csillagos telek, murijáró szép falusi utcák, deres bajszok s nagy piros fülek. Parasztszagu éjféli misék, mennyi süllyedt, jámbor semmiség, nagykendőbe bagyulált cselédek, cukorbundás házak, tejes ég. Bocsmód, még mint egész csöpp gyerek, Pesten is átbujtam egy telet. Csillagok és lámpák kavarodtak, félelmes volt a sok emelet. Nappal kezdődtek az éjszakák, csilingelt és búgott a világ, cicázott az ablakok viszfénye: Mikulás ment a hátsó gangon át. Később, kisvárosi zsúrokon, mikor összejött a sok rokon, lányokat kellett hazakisérni s én hallgattam az egész uton. De másnap, mint röpülő-cipős Merkur, versre lengtem a csipős ködben a magányos jégen - mit ma nemcsak lábam, de szivem se győz. Ó teleim, gyermeteg telek! Márai Sándor: Író és élmény : hungarianliterature. mily bolondul elfeledtelek. Úgy megfakultatok, mint a gyöngy ha nem ringatja eleven meleg. Némelyik már, mint egy szertehullt láncnak szeme, halkan elgurult... Pedig amint fogy-fogy a jövendő, egyre-egyre drágább lesz a mult.
Rokon Értelmű Szavak (Szinonimák)
Lessing egyvalahol Hamburgi dramaturgiájában azt a tanácsot adja az íróknak, hogy tartsák illetlennek a magok érdemekhez, apróságos magyarázatokra ereszkedni, olvasóikat képzeljék tanultabbaknak, mint amilyenek, s bízzák önmagokra, hogy amit nem értenek, hányják fel könyveikben, vagy kérdjék meg mástól. Rokon értelmű szavak (szinonimák). A tanács jó s meg kell vallani, hogy ha meg nem értettetni nagy baj is, és még nagyobb félreértettetni: viszont az is baj, midőn az író arra kényszeríttetik, hogy a maga szférájából lépjen ki, s tegyen cicerónei szolgálatokat. Azonban az igazán humánus művész kész felejteni artisztai büszkeségét, s örömest lép elő a nézés végett kitett vászon mögül, valamikor látja, hogy a jámbor nézőnek szüksége van útmutatóra; sőt néha a mentegetőzést s a védelmező magyarázatokat is pirulás s megítéltetéstől való tartalék nélkül teszi, mert tudja, hogy midőn maga mellett szól, akkor a mesterség szeretetét gyarapítja. Vannak esetek, amelyekben élesen szólani s csatába ereszkedni sem illetlen; avagy nem az esik-e megyéink és országunk gyűlésein?
Vörösmarty Mihály: Liszt Ferenchez : Hungarianliterature
Ahogy az ember beszélni megtanul, úgy "tanul meg" az író írni: önmagából, mint mindent az emberek között. Itt aztán helyet engedek minden kombinációnak: elismerem, hogy a francia franciául tanul meg, s a magyar magyarul, és azt is, hogy a Duna-Tisza közi ember másféle tájszólást beszél, mint az erdélyi, más temperamentummal gondolkodik az alföldi, mint a tenger menti, vagy városi, vagy hegyi ember. De akárhogy és akármilyen feltételek mellett is: ahogy egyszerűen beszélni megtanul, úgy tud, ha megvan a hozzávalósága, "egyszerűen" írni. És csak tud úgy. Ez az egyszerűség persze mit sem ér, ha frivol, ha trükk, ha csinált és tanult. Olyan érdekes ez, hogy hajlandó vagyok még nevekkel is magyarázni. [1806] Kazinczy Ferenc: Magyarázó jegyzések a Csokonai sírköve iránt tett jelentésre : hungarianliterature. Hát például Szomory Dezső (akit én nem szeretek) igen-igen nagy író, pedig nyakatekertebb, felhőben fetrengőbb, 40 lázfokosabb mondatokat magyar nyelven talán nem is írtak, mint ő. De ez a felhőkben fetrengés az övé: ez nála olyan "egyszerű", olyan magától értetődő, becsületes és egyedül lehetséges, hogy egy pillanatig nincs kényelmetlen érzésem vele szemben, nem érzem azt, hogy hazudna.
[1806] Kazinczy Ferenc: Magyarázó Jegyzések A Csokonai Sírköve Iránt Tett Jelentésre : Hungarianliterature
Zengj nekünk dalt, hogy mély sírjaikban Őseink is megmozdúljanak, És az unokákba a halhatatlan Lelkeikkel visszaszálljanak. Hozva áldást a magyar hazára, Szégyent, átkot áruló fiára. És ha meglep bús idők homálya, Lengjen fátyol a vont húrokon; Legyen hangod szellők fuvolája, Mely keserg az őszi lombokon, Melynek andalító zengzetére Fölmerűl a gyásznak régi tére; S férfi karján a meggondolásnak Kél a halvány hölgy, a méla bú, S újra látjuk vészeit Mohácsnak, Újra dúl a honfiháború, S míg könyekbe vész a szem sugára, Enyh jön a szív késő bánatára. És ha honszerelmet költenél fel, Mely ölelve tartja a jelent, Mely a hűség szép emlékzetével Csügg a múlton és jövőt teremt, Zengj nekünk hatalmas húrjaiddal, Hogy szivekbe menjen által a dal; S a felébredt tiszta szenvedélyen Nagy fiakban tettek érjenek, És a gyenge és erős serényen Tenni tűrni egyesűljenek; És a nemzet, mint egy férfi, álljon Érc karokkal győzni a viszályon. S még a kő is, mintha csontunk volna, Szent örömtől rengedezzen át, És a hullám, mintha vérünk folyna, Áthevűlve járja a Dunát; S ahol annyi jó és rosz napunk tölt, Lelkesedve feldobogjon e föld.
Márai Sándor: Író És Élmény : Hungarianliterature
Jó író az is, aki az élményt, ezt a nagy semmit, úgy éli meg, mint az élő ember a valóságos élményt; de a nagy író, a zseni csak az, aki az irodalmi élményt meg tudja életni az olvasójával. Ignotus írta egyszer, hogy már nem fiatal ember, nem fél semmitől és le meri írni, hogy csak a zseninek van létjogosultsága, a tehetségnek nem. Ez a vérengző igazság fájdalmas, szükséges, nagy igazság. A szerencse csak az, hogy az élet - az irodalmi élet csakúgy, mint a másik - automatikusan födi be hamuval és porral a tucatélményt, a tucatembert, a tucatkönyvet és a tucatéletet. A zseni, a zseni... ki találkozott már, úgy értem, szemtől szembe, ki találkozott közülünk vele? Milyen az arca, milyenek a kezei? Van-e atmoszférája, amit megérez, aki körébe lép, erő áramlik-e belőle, ami gyógyít és megüt, ha a kezét fogod? Még nem találkoztam zsenivel. De néha megütött valami, és néha erőt éreztem, ami gyógyított: ha találkoztam, itt-ott, egy-két, nagyon ritka, tisztességes emberrel. Az egyik talán még író is volt közülük.
Ez az igazság, ez a kényszer az igazságra, a legbonyolultabb, legfájdalmasabb és legtitokzatosabb életfolyamat, az istenvággyal egyforma tétel akkordja a léleknek. Ez így leírva a Kolumbus tojásánál is banálisabban egyszerű. Kívülről felfogni, vagy méltányolni nem is lehet, mindenkinek a maga bőrén kell egyszer eljutni idáig. Az író legyen egyszer és igaz. Ne másszon a falra, és ne riszálja magát, mint egy utcai leány, ne szolgáljon ki semmilyen ízlést, ne kínálkozzon föl senkinek, amikor ír. Az "egyénisége"? Az "ő hangja", amit ezer közül is meg lehet ismerni? Hunyja be a szemét, felejtsen el mindent, amit valaha is olvasott (csak a cafrangot és az idegent fogja elfelejteni, mert ami rokon és vér az ő véréből, az már úgyis benne van, s az jól van úgy), s figyeljen önmagába, és meg fogja találni a hangját, ami az övé, csak az övé, és meg lehet ismerni ezer közül is. Ha igazán író, nem is tévesztheti el soha a maga hangját. Nem hiszem, hogy az emberek jó írói valaha is sokáig kínlódtak volna, míg "megtalálták magukat", hogy egy igazán nagy írónak technikai megoldási problémái akadnának huzamosabb ideig az első fejlődésen túl.