Szép Rokon Értelmű Szavai
De hihető-e, hogy sírkövön, - úgy a maga helyén kívül, adassék döfés? S mikor hoztam én, és mi által abba a gyanúba fejemet és kultúrámat, hogy valakit a Silenus paripája rokonságával szidalmazni nem tartom illetlennek magamhoz? S illő-e az, férfiai Debrecennek, 'ανδρες Αθηναοι hogy midőn egy olyannak szavaiban akit nem találtunk mindig méltatlannak becsülésünkre, valamit nem értünk, akkor mondásának a legrútabb értelmet adjuk? Oh Debrecen, Debrecen! Babits Mihály: Emlékezés gyermeteg telekre : hungarianliterature. Arkádia, igenis, marhalegelő tartomány volt, és éppen azért, minthogy az volt, ottan virágzottak a múzsák mesterségei leginkább. Innen nevezi Virgil is a maga két kedves énekeseit arkásoknak (Arcades ambo et cantare pares et respondre parati); innen nevezik magokat így az olaszországi poézist tárgyazó társaságok, melyeknek a mi Hannulikunk is tagja. Ezen értelemben veszi a szót Schiller is ritka szépségű dalában: Auch ich war in Arkadien geboren stb. - Arkádiában élni tehát, és a márvány szavai szerint az: Arkádiában éltem én is! nem jelent egyebet, mint ezt: Egyike voltam hazám kedvelt énekesinek én is, s boldog éltet éltem a mesterség szép regiójában.
- Babits Mihály: Emlékezés gyermeteg telekre : hungarianliterature
- Rokon értelmű szavak (szinonimák)
- Márai Sándor: Író és élmény : hungarianliterature
- [1806] Kazinczy Ferenc: Magyarázó jegyzések a Csokonai sírköve iránt tett jelentésre : hungarianliterature
Babits Mihály: Emlékezés Gyermeteg Telekre : Hungarianliterature
Az íróra veszélyes állapot csak egy van: ha korlátozzák a szabadságában, ha az idejét, az idegeit, az életét más dolgokkal kell fel őrölnie, nem a munkájával. Hamsun még tizenöt év előtt, mikor már az egész világon ismerték a nevét, állott néha úgy, hogy kézi munkát kellett végeznie egy gyárban. Dosztojevszkij epilepsziás rohamok közben és teljes pénztelenségben írta a Karamazovokat. Egy okos magyar író, ha fajsúlyra nem is a legértékesebb, mesélte egyszer, hogy harmincöt éves koráig nyöszörgött mindenfelé, amiért nem tudja megírni a könyveit, mert nincs rendes lakása. Márai Sándor: Író és élmény : hungarianliterature. Mindenki sajnálta. Milyen tehetséges, mondták, szegény, nincsen hol írnia. Egy napon örökölt, s akkor a barátai pazar kényelmű lakást rendeztek be neki, négy szobát Pesten, csöndes utcában, finom házban, élhetett, mint egy gróf. Akkor elutazott Berlinbe, gyorsan beült egy harmadrendű penzióba a Tiergartenben, s megírta azt a darabját, amivel csakugyan világhírű lett. Világos, hogy az író munkaképessége nincsen se helyhez, se időhöz kötve, s körülményekhez is csak annyiban, hogy üdvös dolog, ha az író munkája után élhet, s nem kell idegen és lélekölő foglalkozásokkal tölteni az idejét.
Rokon Értelmű Szavak (Szinonimák)
Jó író az is, aki az élményt, ezt a nagy semmit, úgy éli meg, mint az élő ember a valóságos élményt; de a nagy író, a zseni csak az, aki az irodalmi élményt meg tudja életni az olvasójával. Ignotus írta egyszer, hogy már nem fiatal ember, nem fél semmitől és le meri írni, hogy csak a zseninek van létjogosultsága, a tehetségnek nem. Ez a vérengző igazság fájdalmas, szükséges, nagy igazság. A szerencse csak az, hogy az élet - az irodalmi élet csakúgy, mint a másik - automatikusan födi be hamuval és porral a tucatélményt, a tucatembert, a tucatkönyvet és a tucatéletet. A zseni, a zseni... ki találkozott már, úgy értem, szemtől szembe, ki találkozott közülünk vele? [1806] Kazinczy Ferenc: Magyarázó jegyzések a Csokonai sírköve iránt tett jelentésre : hungarianliterature. Milyen az arca, milyenek a kezei? Van-e atmoszférája, amit megérez, aki körébe lép, erő áramlik-e belőle, ami gyógyít és megüt, ha a kezét fogod? Még nem találkoztam zsenivel. De néha megütött valami, és néha erőt éreztem, ami gyógyított: ha találkoztam, itt-ott, egy-két, nagyon ritka, tisztességes emberrel. Az egyik talán még író is volt közülük.
Márai Sándor: Író És Élmény : Hungarianliterature
Lessing egyvalahol Hamburgi dramaturgiájában azt a tanácsot adja az íróknak, hogy tartsák illetlennek a magok érdemekhez, apróságos magyarázatokra ereszkedni, olvasóikat képzeljék tanultabbaknak, mint amilyenek, s bízzák önmagokra, hogy amit nem értenek, hányják fel könyveikben, vagy kérdjék meg mástól. A tanács jó s meg kell vallani, hogy ha meg nem értettetni nagy baj is, és még nagyobb félreértettetni: viszont az is baj, midőn az író arra kényszeríttetik, hogy a maga szférájából lépjen ki, s tegyen cicerónei szolgálatokat. Azonban az igazán humánus művész kész felejteni artisztai büszkeségét, s örömest lép elő a nézés végett kitett vászon mögül, valamikor látja, hogy a jámbor nézőnek szüksége van útmutatóra; sőt néha a mentegetőzést s a védelmező magyarázatokat is pirulás s megítéltetéstől való tartalék nélkül teszi, mert tudja, hogy midőn maga mellett szól, akkor a mesterség szeretetét gyarapítja. Vannak esetek, amelyekben élesen szólani s csatába ereszkedni sem illetlen; avagy nem az esik-e megyéink és országunk gyűlésein?
[1806] Kazinczy Ferenc: Magyarázó Jegyzések A Csokonai Sírköve Iránt Tett Jelentésre : Hungarianliterature
Azon jussát, hogy kiki a maga szemével láthasson, meg kell hagyni mindennek; az igen is becses elsőségünk. De bárcsak azok, akik nem aszerint látnak, mint mindnyájan mások, vagy ami még jobb, a jószeműek, meggondolnák, hogy a sárgaság kórja is a maga szemével lát, és mégis hibásan lát, s nevetségnek-e, vagy csak szánakozásnak tárgyává lészen, midőn másokkal ellenkezik, és azt vitatja, hogy amit ezek fehérnek mondanak, az sárga, és ami nekik kéknek látszik, az zöld; és így a mások kárhoztatásában s oktatásában ne volnának oly felette serények. Az író szintúgy hibázhat, mint a kritikus: de miért ne hibázhatna a kritikus is, valamint az író? kivált midőn azt lehet, sőt kell feltenni, hogy az író, aki magát a mesterségben - annyira amennyire! - gyakorlotta, jobban érti azt, mint a kritikus, hanemha szoros stúdiumává tette az író mesterségét ez is. Mit vesztett a hazai literatúra Csokonainak korai halála által, kevés ember érzi inkább nálamnál; kevés sajnálja ezt jobban nálamnál, hacsak úgy tekintem is, mint embert.
Ez az igazság, ez a kényszer az igazságra, a legbonyolultabb, legfájdalmasabb és legtitokzatosabb életfolyamat, az istenvággyal egyforma tétel akkordja a léleknek. Ez így leírva a Kolumbus tojásánál is banálisabban egyszerű. Kívülről felfogni, vagy méltányolni nem is lehet, mindenkinek a maga bőrén kell egyszer eljutni idáig. Az író legyen egyszer és igaz. Ne másszon a falra, és ne riszálja magát, mint egy utcai leány, ne szolgáljon ki semmilyen ízlést, ne kínálkozzon föl senkinek, amikor ír. Az "egyénisége"? Az "ő hangja", amit ezer közül is meg lehet ismerni? Hunyja be a szemét, felejtsen el mindent, amit valaha is olvasott (csak a cafrangot és az idegent fogja elfelejteni, mert ami rokon és vér az ő véréből, az már úgyis benne van, s az jól van úgy), s figyeljen önmagába, és meg fogja találni a hangját, ami az övé, csak az övé, és meg lehet ismerni ezer közül is. Ha igazán író, nem is tévesztheti el soha a maga hangját. Nem hiszem, hogy az emberek jó írói valaha is sokáig kínlódtak volna, míg "megtalálták magukat", hogy egy igazán nagy írónak technikai megoldási problémái akadnának huzamosabb ideig az első fejlődésen túl.