Zelk Zoltán Tavaszi Mese 1
Szellőcske megsimogatta az öreg ereszalját, megsimogatta a fákat is, aztán nekilendült a levegőnek. Meg se állt, amíg a fecskével nem találkozott, s aztán együtt szállt véle hazafelé. Vidámabb lett az élet mindenütt, örültek kertek és ligetek, s többet mosolyogtak az emberek is. Zelk Zoltán: Tavaszi mese Zelk Zoltán: Tavaszi mese További Zelk Zoltán mesék Vissza a főoldalra
Zelk Zoltán Tavaszi Mese Teljes Film
Megtekintések száma: 433 Minden évben egyszer, túl a világvégen, találkozik a négy testvér a világvégi réten. Emlékeztek rá még, ki ez a négy testvér: a négy évszak, a Tavasz és Nyár, aztán az Ősz és Tél. Fáradtan leülnek, hosszan beszélgetnek, mit vetettek, mit arattak, mi jót-rosszat tettek. Odagyűl köréjük Nap, Hold, csillag, szellő, s őket hallgatja a megpihenő felhő. Hallgassátok ti is, vajon mit beszéltek, szellő, felhő mondta nékem, s továbbmondom néktek. Először a Tavasz szólalt meg; kíváncsian hallgatták őt idősebb testvérei: – Hegy tetején hóba tűztem hóvirágot, fel is vidítottam vele a világot. Aztán ibolyával hímeztem a rétet, lila fejét fordította mindahány, az égnek. Ibolya elhervadt, gólyahírt ültettem, Afrikába a fecskéknek szellővel üzentem: Fecskék népét várja eresz alatt fészek s a gólyákat békás tavak, háztetőn kémények. Mire megérkeztek vidáman, gyors szárnnyal, tele volt már erdő, mező, minden kert virággal. Zelk zoltán tavaszi mese. Pirosra festettem zöldellő cseresznyét, de még a meggynek is jutott egy kis piros festék… Tavasz után a Nyár kezdett el beszélni, kíváncsian, szeretettel hallgatták testvérei.
Menj a fecske elé, s mondd meg neki: siessen, hozza magával a tavaszt és a napsugarat, mindnyájan tárt karokkal várjuk. Szellőcske megsimogatta az öreg ereszalját, megsimogatta a fákat is, aztán nekilendült a levegőnek. Meg se állt, amíg a fecskével nem találkozott, s aztán együtt szállt véle hazafelé. Szabó Sándor: Az utóbbi évtized legnagyobb beruházása zajlott Makkosházán - Hírnavigátor. Vidámabb lett az élet mindenütt, örültek kertek és ligetek, s többet mosolyogtak az emberek is. Előző írásunk 2016-04-16: Kiscimbora -: Húzgáltam egy kocsikát, úgy kerestem a csigát. Következő írásunk 2016-04-16: Kiscimbora -: Az erdő közepén állott az öreg tölgyfa. Ő volt az erdő legtiszteletreméltóbb lakója, ha a madaraknak kalapjuk lett volna, bizonyára megemelték volna, mielőtt rászállnak. Mert többet tudott ő a madarak életéről, mint maguk a rigók és mátyásmadarak. Hiszen száz év alatt ezer és ezer fészket ringatott az ágain, ezer és ezer madárfióka röppent először világgá a lombjai közül.