Zeneszöveg.Hu

Olyan sötét az éjszaka, hogy még csillag sincsen. A csillagtalan éjszakai égbolt a reménytelenséget érzékelteti: még amikor csillagot vélnek látni, az sem csillag, csak fénybogár. Ezek az érzékcsalódások azt fejezik ki, hogy minden remény csak illúzió. A virrasztó költők a reménytelen helyzet ellenére is bizakodnak, hogy eljön a hajnal, de az óhajtó, felkiáltó mondatok (" Hogy ha megvirradna már! A Walesi bárdok (Arany Janos) cimű verseböl valaki meg tudná valaki mondtani,.... ") érzékeltetik a mélységes türelmetlenséget: nem nyugodtan virrasztanak, abban a tudatban, hogy bármi történik, ők kitartanak, hanem félve, hogy ők is el fognak aludni. Várakoznak a hajnalra, de nem reménykedve, hanem a kilátástalanság érzésével. A sok elakadt, félbehagyott mondat érzékelteti, hogy a vers beszélője egyre csüggedtebb: a hangvétel egyre lemondóbb, már-már azt sejteti, hogy a költők is abba fogják hagyni a virrasztást, mert ők sem bírják tovább, hiszen a magyarság feltámadása olyan távolinak és valószínűtlennek tűnik. A záró rész (11-12. versszak) újra az allegóriát (halott=haza) állítja a középpontba.

1. Lesújtanak a walesi bárdok - Fidelio.hu
2. A Walesi bárdok (Arany Janos) cimű verseböl valaki meg tudná valaki mondtani,...

Lesújtanak A Walesi Bárdok - Fidelio.Hu

A szabadság szellemisége mintha meghalt volna az emberekben, a nemzetnek semmi reménye talpra állni. Vajda keserűen vallja be saját költőgenerációja nevében, hogy egyre fáradtabbak: És csak oly csöndes ne volna! De ez úgy fojt, úgy ijeszt… Dalunk is már egyre fárad, Alig ad még bátorságot… Égen földön semmi nesz… Vajda természeti jelenségekkel érzékelteti azokat a korjelenségeket, amelyek félelemben tartották a kor emberét. Lesújtanak a walesi bárdok - Fidelio.hu. A zsarnoki önkény mindenkit elhallgattat, egyetlen hang se szólhat ellene, ezért olyan mély a csönd (" És csak oly csöndes ne volna! "). Az éjszaka (az elnyomás és a rabság sötétje és csendje) fojtogatja és megrémíti a költőket, akik egyre fáradtabbak, már nekik is alig van bátorságuk kiállni a szabadság eszméje mellett. És hiába énekelnek, dalukkal az alvókat nem tudják felébreszteni, körülöttük minden csendes. Úgy érzik, ebben a nagy csendben már-már ők maguk is elalszanak. A körülmények is rosszak, de Vajda Jánost a körülményeknél is jobban aggasztja az, hogy a költők se tudnak jobban helytállni, mint az átlagemberek: nincs bennük elég kitartás.

A Walesi Bárdok (Arany Janos) Cimű Verseböl Valaki Meg Tudná Valaki Mondtani,...

Az eddig eltelt éveket nem értékeli csak pozitívnak, illetve csak negatívnak. Úgy gondolja, hogy jó és rossz dolgok egyaránt kijutottak neki az életben: "Az életet, ím megjártam; Nem azt adott, amit vártam: Néha többet, Kérve, kellve kevesebbet. " Az, hogy néha kevesebbet kapott az élettől, köszönhető volt az akkori politikai helyzetnek is. Az elmúlt 10 évváltozásokat hozott a magyar nép életében. A Kiegyezésnek fontos szerepe volt a politikai költészetben is. A Kiegyezés előtt lévő bizonytalanság legjobban Aranynak a Magányban című versében követhető. Itt már megfigyelhető az októberi diploma és a februári pátens okozta hatás is. 1877-ben azonban mindez már múltnak tekinthető, és biztos tényként kezelhető. Arany János életművének elismeréseként a király kitüntetést ajánlott fel neki, amelyet ő nem fogadott el. Erre írta kis humoros költeményeit, amelyek a Mondacsok elnevezést kapták. Ezekben rengeteg szójátékkal találkozhatunk. (Pl. méltóság). Ez a felajánlott kitüntetés is megjelenik az Epilógusban.

"Ada címet, bár nem kértem, S több a hí-név, mint az érdem: Nagyravágyva, Bételt volna keblem vágya. " Arany leírja, hogy milyen öregkort képzel el magának: "Munkás, vidám öregsége, " Nyugodt, békés munkával eltöltött öregkorra vágyik. A költemény alapvetően a romantika korstílusához áll közel. Ezt legjobban a 13. versszak támasztja alá, amely egy idillt ábrázol, hogyan képzeli el hátralévő éveit: "Csöndes fészket zöld lomb árnyán, Hova múzsám el-elvárnám, Mely sajátom; Benne én és kis családom. " Arany is az intellektuális költők közé sorolható. Ő is felhasználta műveihez a mitológiát, amelynek ismerete nélkül a 9. Versszak nem igen érthető teljes mértékben: "Bárha engem titkos métely Fölemészt: az örök kétely; S pályám bére Égető, mint Nessus vére. " Nessus a görög mitológiában egy kentaur, akinek a foglalkozása révész. Egy házaspárt kellett volna átvinnie a túlpartra. A szép fiatalasszony úgy megtetszett neki, hogy megpróbálta elrabolni. A férj mérgezett nyilával halálra sebezte a kentaurt.