Tóth Árpád Jó Éjszakát
Versek… bolondság… szép jó éjszakát! Köszönjük, hogy elolvastad Tóth Árpád költeményét. Mi a véleményed a Jó éjszakát írásról? Írd meg kommentbe! The post Tóth Árpád: Jó éjszakát appeared first on.
- Tóth Árpád Jó éjszakát című versének elemzése
- Lina - Majsányi Katalin - Google Könyvek
- Tóth Árpád: fájdalom és lemondás - Irodalom kidolgozott érettségi tétel - Érettségi.com
- Vers mindenkinek / Tóth Árpád: Jó éjszakát (Tenki Dalma)
Tóth Árpád Jó Éjszakát Című Versének Elemzése
Tóth Árpád: Jó éjszakát Falon az inga lassú fénye villan, Oly tétován jár, szinte arra vár, Hogy ágyam mellett kattanjon a villany, S a sötétben majd boldogan megáll. Pihenjünk. Az álomba merülőnek Jó dolga van. Megenyhül a robot, Mint ahogy szépen súlya vész a kőnek, Mit kegyes kéz a mély vízbe dobott. Pihenjünk. Takarómon pár papírlap. Elakadt sorok. Társtalan rimek. Megsimogatom őket halkan: írjak? És kicsit fájón sóhajtom: minek? Minek a lélek balga fényüzése? Aludjunk. Másra kell ideg s velő. Józan dologra. Friss tülekedésre. És rossz robotos a későnkelő. Mi haszna, hogy papírt már jó egypárat Beírtam? Bolygott rajtuk bús kezem, A tollra dőlve, mint botra a fáradt Vándor, ki havas pusztákon megyen. Mi haszna? A sok téveteg barázdán Hová jutottam? És ki jött velem? Szelíd dalom lenézi a garázdán Káromkodó és nyers dalú jelen. Majd egyszer… Persze… Máskor… Szebb időkben… Tik-tak… Ketyegj, vén, jó költő-vigasz, Majd jő a kor, amelynek visszadöbben Felénk szive… Tik-tak… Igaz… Igaz… Aludjunk vagy száz évet csöndben át… Ágyam mellett elkattantom a villanyt.
Lina - Majsányi Katalin - Google Könyvek
Hirdetés Jöjjön Tóth Árpád: Jó éjszakát verse. Falon az inga lassú fénye villan, Oly tétován jár, szinte arra vár, Hogy ágyam mellett kattanjon a villany, S a sötétben majd boldogan megáll. Pihenjünk. Az álomba merülőnek Jó dolga van. Megenyhül a robot, Mint ahogy szépen súlya vész a kőnek, Mit kegyes kéz a mély vízbe dobott. Pihenjünk. Takarómon pár papírlap. Elakadt sorok. Társtalan rimek. Megsimogatom őket halkan: írjak? És kicsit fájón sóhajtom: minek? Minek a lélek balga fényüzése? Aludjunk. Másra kell ideg s velő. Józan dologra. Friss tülekedésre. És rossz robotos a későnkelő. Mi haszna, hogy papírt már jó egypárat Beírtam? Bolygott rajtuk bús kezem, A tollra dőlve, mint botra a fáradt Vándor, ki havas pusztákon megyen. Mi haszna? A sok téveteg barázdán Hová jutottam? És ki jött velem? Szelíd dalom lenézi a garázdán Káromkodó és nyers dalú jelen. Majd egyszer… Persze… Máskor… Szebb időkben… Tik-tak… Ketyegj, vén, jó költő-vigasz, Majd jő a kor, amelynek visszadöbben Felénk szive… Tik-tak… Igaz… Igaz… Aludjunk vagy száz évet csöndben át… Ágyam mellett elkattantom a villanyt.
Tóth Árpád: Fájdalom És Lemondás - Irodalom Kidolgozott Érettségi Tétel - Érettségi.Com
Versek... bolondság... szép jó éjszakát! 1924.
Vers Mindenkinek / Tóth Árpád: Jó Éjszakát (Tenki Dalma)
A betegség és a szegénység rányomta bélyegét költészetére. Lírája rendkívül egységes, nem túl változatos. Versei egyformának tűnhetnek a mélabús, rezignált hang miatt, melyekben gyakori a tehetetlenségérzet, a lemondás, beletörődés. A halál mélyen beleivódott gondolataiba a testi-lelki szenvedés miatt. Szinte minden verse elégia (forradalmi ódáit kivéve), noha ezt a kordivat is indokolja, nála élményekből fakad. Versein érezhető az erőteljes szeretetvágy, a költészet menedéket jelent a számára. Az impresszionizmus költője, jól bánik a nyelv zenei lehetőségeivel, de szókincs nem túl gazdag. Rövid életében csupán a szerelem és a családi élet jelenti a boldogságot. Leánya születése oldja pesszimizmusát. A Meddő órán című verse egy rövid, néhány jellemző vonásra szorítkozó önarckép. Egy vézna, szánalmas figurát mutat, aki magányos, szegény, tétlen, szenved, szomorú, beletörődik a sorsába. Kedvetlenül szöszmötöl, nem tesz semmi értelmeset. Az írás pótcselekvés – gondosan írja, javítgatja… "Lomhán": lassan ír, bágyadt, céltalan.
Az 1. versszak a költő fáradtságát érzékelteti: szeretne megpihenni a napi robot után, ezt fejezi ki az inga lassú, tétova mozgása. Az inga is úgy mozog egyre lassulva, mintha csak arra várna, hogy megállhasson. A költő is a megállásra vár, amely első jelentésszinten a pihenés, második jelentésszinten a végső pihenés, azaz a halál metaforája. Nem csupán egy fárasztó, munkával töltött nap ért véget tehát, hanem egy keserűséggel és szenvedéssel teli, végigdolgozott élet is. Az álomba merülés előtti elernyedt hangulat uralja ezt a strófát. A vízbe dobott kő hasonlata is a megnyugvás vágyát fejezi ki: A végleges megkönnyebbülés, az örökre való álomba merülés, a halál hangulata is felsejlik ebben. Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz! Oldalak: 1 2