Legszebb Mária Imac 27: Esik Az Eső Nótár Mary
Az embereknek Krisztust adott. Az emberek közt elhagyatott. Halkan hull az őszi este harmata… Harmatozd rám égi kedved, Mária. Oszladozzék balga szívem bánata. Te vigyázz rám, boldogságos Szűzanya. Hogyha kővel megdobnak az emberek, Szeljek nékik ízes búza-kenyeret. Töltse be a lelkemet a szeretet. Tiszta szívvel áldhassam szent Gyermeked. Bánatok közt elvadultam. Légy szelíd térítőm, hogy égi Atyánk fényeit szeplőtlenül tükrözhessem, mint a víg tengerszem a hajnal ifjú fényeit. Gyermek-kedvvel ámuljak a fényeken, Rózsa legyen tövisek közt életem, piros rózsa, virágozzak ékesen. Rózsakertek öntözője, légy velem. Ellankasztó szárazságot messze űzz. Égjek a szent szerelemben, mint a tűz, égi Tűznek tűztestvére, kit derűs kötelék a legfőbb Tűzzel összefűz. Fáradtságban biztatásod el ne vedd. Cirógasson langyos, puha tenyered. Legszebb mária imák. Jó öledbe hajtva tikkadt fejemet, megbékéljek mint a megvert kisgyerek. Hogyha majd egy furcsa órán meghalok, mint Fiadat úgy öleljen két karod. Köszöntsenek örvendezve angyalok.
Legszebb Mária Imák
Sereglünk a Krisztus elé, De hogy álljunk szeme elé? Mit mondjunk, ha reá kérdez? Szólj helyettünk, anyánk édes, Annyit mondj csak: rosszak vagyunk, De mégis a tied vagyunk.
Ó, soha ki nem zengem! Csupán csak rövid szent neved száll Mind fénylőbben, mind tüzesebben: Édesanya, boldog anya, Virágszülő Szűz Mária, Világrászült virágodnak, Ajánlj minket szent Fiadnak. Ha nem ajánlsz, hova menjünk? Nincs egy izrom épség bennünk. Minden épet, minden szépet Fölfaltak a cudar évek. Mind a tíz bűnnel komáztunk, Belzebubbal paroláztunk, Ami csepp jó maradt bennünk, Lemarta az idegen bűn. Csúfra mégis megmaradtunk, Nem nyílt meg a föld alattunk, Kikerültük a koporsót, Itt vagyunk most, legutolsók, Legutolsók a világnak, Kik a szívünkbe nem látnak, De tenálad, Asszonyunknál, Tudjuk, hogy csak irgalom vár. Berde Mária - Ima - Istenes versek. Eddig is mint nyitott könyvben, Úgy olvastál a szívünkben. Bűneinket végigsírtad, De ítélni föl nem írtad. Te látod, hogy szívünk marja A bűnbánat jeges karma, Pislog már a keserűség Hamvából a régi hűség. Már a régi hit is mozdul, A meleg vér meg-megpozsdul. Ami szégyenünkre válott, Szemünkről már hull a hályog. Látjuk már, hogy mi rossz, mi jó, Tudjuk, mi félteni való.
Refrén: Esik az eső, elmossa a koszt, a verda csak megy Esik az eső, elmossa a koszt, a verda csak megy Esik az eső, elmossa a koszt, a verda csak megy Én csak írom a rappet amíg a verda csak megy. Esik az eső, elmossa a koszt, a verda csak megy Esik az eső, elmossa a koszt, a verda csak megy Esik az eső, elmossa a koszt, a verda csak megy Én csak írom amit látok amíg a verda csak megy. 2. Verze: Szerinted mi a fontosabb, meghalni, hogy éljél? Vagy élni hogyha meghalsz, azt mondják, hogy éltél?
Esik Az Eső Nótár Mary 2017
Nagyon jelentős nap ez. Amióta az eszemet tudom mindig esik szeptember 15-én. Szerintem sokan nem emlékeznek hogy tavaly, pár ével ezelöt, 13 éve, sőt 21 ével ezelöt is esett. Nincs nekem épp olyan jó memóriám hogy az év minden napjára emlékezzem hogy milyen idő volt, de ma szeptember 15 van. Ez a nap az iskolakezdés napja:) Igaz az idén 12-én kezdődött, de ma esik. Mindig is ezt a könnyű nyári záport a gyerekek könnyeinek hiszem, mert vége a nyárnak, vége a leghosszabb szünidőnek és egy új tanév veszi kezdetét. Öröm is mert találkoznak végre 3 hónap után az osztálytársakkal, egy ével nagyobbak, jönnek az új tanárok, új tantárgyak. Nem tudom más hogy élte meg, de én nekem mindig öröm és szomorú volt egyben. Akkoriba, mert most nem tudom hogy van, a tankönyveket is első nap kaptuk. Nagyon szerettem átlapozni mindet. De menjünk picit messzibb, 1990 Szeptember 15, akkor volt az első napom, esett az eső. Pici voltam, mármint alacsony, hatalmas táska a hátamon, az egyenruha meg nagy volt rám (pont olyan mint a képen, ott nem én vagyok).
Mondom, hogy ki és miféle vagyok, mit akarok, erre a két szépen mosolygó kedvesnek és segítőkésznek tűnő hölgy igazoló kártyát kért tőlem, a segítőkészség picike jelével sem megfűszerezve. Hinnye, mondom nem lesz ez így jó. Mondom nekik, hogy, de a múlthéten voltam itt semmi baj nem volt, még a nagytáskámat is letudtam tenni a portán. Mire ők mondják, hogy jaa, a kert az ingyenes, de ők az üvegházakra gondoltak, a csomag letételére nincs lehetőség, mivel nincs rá helyük. Érdekes. Persze engem nem lehetett ilyen egyszerűen az elkeseredés útjára csalogatni, mondtam, hogy oké, nem baj megyek én nagycuccal is "hagy szokjam" címszó alatt. Az idő ragyogó volt aznap, rengeteg új növényt sikerült befotóznom, az idő gyorsan el is ment (ilyen helyen hogy a fenébe ne menne gyorsan). Majd újra a város utcáit kezdtem róni. Az öregváros sikátorait megjárva megint kerültem egyet, majd felmásztam az Arthur's Seathoz és széttekintettem a lemenő vörös korong által megfestett alkonyodó varoson. Jót aludtam megint, mily meglepő megint a kertben találtam magam.