Fekete István Lova
Ez az egyik csapda, amelyből ki kell keveredni, de a helyzet még bonyolultabb, hisz a jövőbeli kilátások sem jobbak, s mindez visszahull rá – mert része a történetnek, van folytatása, követője: gyerek, utókor, miegymás: "[... ] és ha majd a lányod ostobáz le téged, / eszedbe sem jut, hogy felpofozd" (23). Fekete istván lova na. "Szerelmi vallomását" a hazához múlt időben fogalmazza meg: "Édes hazám, szerettelek, / úgy tettél te is, mint aki szeret: a tankönyveid és a költőid is / azt mondták, hű fiad legyek" ( Búcsúlevél, 36). Súlyos érzelmi válság mutatkozik itt, ahogy például egy anyához fűződő viszonyban mutatkozhat: a női minőséget képviselő, tápláló, felnevelő féltől való elválás, felnőtté válás során: "Gonosz lettél, vak és régi, / egy elbutult idegen néni" (36) – folytatja mintegy az eltávolodását magyarázva; ám a lezárásban érezzük, a múlt idő használata problematikus, az utolsó sor ugyanis a jelen időt hívná – szeretlek –, miközben a gondolati kényszer a múlt időt erőlteti: "Amíg élek, úton leszek: / használni akarom a szívemet.
Fekete István Lova Nike
/ Egy szolga röhögött: – A lova, uram! / – Ez most az öregség? – dadogtam hülyén" ( Gondtalanul, valóságháton, 32). A férfikor köszön be e verssel a lírai térbe. Más fénytörésben látni mindent innentől egészen a kötet utolsó verséig, a John Andersen éneké ig, az isten nélküli mennyországba vezető úton. De mielőtt a véget mutatná, mint Madách Az ember tragédiájá ban, végigjárja a magányos emberi sors állomásait. A Remény ciklust a hegy tetején kezdi, onnan néz a leendő jövőre a felnőtt férfi, és a legfontosabb történés a felismerés: "hogy lettem én ennyire magányos, / és hogy teljes képtelenség, félreértés, / de ez mégse lesz már soha máshogy" ( Remény, 49). Majd ezt követi a költői ars poetica egyik legmarkánsabb verse, a Kishit, melyben a lírai én újjászületését ünnepli. Minden öröklött családi, társadalmi elvárás lerázása után a saját, független, erős férfihangján szól: "virágozz vadul / tovább, Kishit, / én meg rohanok / újjászületni. / [... Fekete istván lova nike. ] Sok mindent akarok, / felnőni újra / és gondolkozni is, / ha újra megy majd, / feltámasztani / ami felébredt, / és csalódott arccal / újra meghalt. ]
Nincs más, csak a vers, amely még ekkor is otthont teremt a kozmikus magányban. Vissza a tetejére