Levéltöredék Barátnémhoz Elemzés
Berzsenyi kezdetben a Kemenesalján (Vas megyében) gazdálkodott, felesége sömjéni birtokán, ahová az apai zsarnokság elöl menekült el. Az 1800-as években költözött a Somogy megyei Niklá ra, anyjától örökölt birtokára, s a Levéltöredék barátnémhoz is itt született. A 3-4. versszak a magányos esti álmodozást írja le. A költő szeme a kanóc pislogó lángján állapodik meg, tehát leszűkül a látótere (szinte azt sejteti, hogy még a szemét is behunyja): Leplembe burkolva könyökemre dűlök, Kanócom pislogó lángjait szemlélem, A képzelet égi álmába merűlök, S egy szebb lelki világ szent óráit élem. A könyökére dől, vagyis a szemlélődő, elmerengő, gondolkozó ember testtartását veszi fel (Rodin A gondolkodó c. Elégiák Berzsenyi Dániel költészetéből | zanza.tv. szobra juthat erről eszünkbe. ) A leplébe való beburkolózás gesztusa egyfajta elzárkózást sugall: fázom már, beburkolózom, elzárkózom. Ugyanezt az érzést erősíti bennünk a "kanóc pislogó lángja" kép is: épphogy csak pislog, nem ég sebes pattogással. Mintha egy lassacskán leégő gyertyának látná önmagát.
- Elégiák Berzsenyi Dániel költészetéből | zanza.tv
- Eduline.hu
- Berzsenyi Dániel: Levéltöredék barátnémhoz (elemzés) – Oldal 2 a 4-ből – Jegyzetek
Elégiák Berzsenyi Dániel Költészetéből | Zanza.Tv
Berzsenyi Dániel: Levéltöredék barátnémhoz (elemzés) - Irodalmi Blog Részletesebb elemzés itt olvasható. A legtöbb episztola elégiába hajlik, a valóság és a vágy távolágát mérik föl és mondják el, hol patetikusan, hol öngúnnyal. A személyiség feloldatlan belső paradoxonját is megmutatja: az egyik strófa szépséget hirdet, a következő már mérséklő ideát. Látszólag az episztolák sorait gazdagítja a Levéltöredék barátnémhez is. Azonban a levéltöredék klasszikus műfaj és a torzó, a befejezetlenség együtt vállalása ez a cím. Az utókor belenyugodva teheti hozzá, hogy a romantikus sejtelem egyszersmind a legjózanabb realitás is volt. Az életközelség másrészt ott van a vers képanyagában. Eduline.hu. A társalgó levélszituációt közlő mondat indítja: "Lefestem szüretem estvéli óráit. " Akárha egy romantikus festményt szemlélnénk: est, a hatalmas diófa, a tűz fényküllői, lepelbe burkolt lárma. A valóság konkrétumai azonban ellenpontozzák ezt a lebegést: szüreti lárma, őszi bogár zúgása hangzik. A romantikus lelemény mégis felülkerekedik, épp a zajok ringatják a lírai ént a "képzelet égi álmába".
Eduline.Hu
A "béhunyt szem" nem a halál által lezárt szemhéjat jelenti, hanem az örömök, a szerelmek észrevételének képtelenségét, a szerelmi-érzelmi halált. A közelítő tél párja szépségben és helyzetmegkötő varázsos hangulatában a Levéltöredék barátnémhoz. A magyaros, hangsúlyos verselésű elégia megszólítással kezdődik. Az érdeklődő kérdésre adott válasz, látszólagos megtagadásával. A költő figyelme önmagára irányul. A költői falusi elvonultságát, lelki társtalanságát, egész életének szomorúságát festi le, ezért létösszegző versnek is szokás nevezni. A szüret-esti magány a költő életének reálisan bemutatott helyzetképe, "cselédei" már nyugovóra tértek, ő pedig egyedül agg diófája alatt tüzet gerjeszt. A kanóc lángjába nézve megindul az ábrándozás folyamata. Életre kelnek a múlt, az ifjúság "eltűnt örömei". Berzsenyi Dániel: Levéltöredék barátnémhoz (elemzés) – Oldal 2 a 4-ből – Jegyzetek. Kínzó ellentétként tárul fel a száműzöttség. A befejezésben a korábbi reális képsor életsorsát összegző jelképpé emelkedik, így lesz a magányos szüreti este az élet estéjévé, az öregedés jelképévé.
Berzsenyi Dániel: Levéltöredék Barátnémhoz (Elemzés) &Ndash; Oldal 2 A 4-Ből &Ndash; Jegyzetek
Az 5. szakaszban nyilvánul meg leginkább az áhított és akart sztoikus nyugalom. A "nehéz szükséget" kizárva bármilyen élethelyzetben, jó és balsorsban egyaránt "mindenütt boldog megelégedéssel" néz az égre. Elégiái közül az utókor és a rostálódó idő az egyik legsikerültebbnek A közelítő tél című versét ítélte. Komor, vigasztalan hangulat uralkodik a versben, a cím is riadalmat sugall. Változatosan szövi össze azt, ami elmúlt, és ami itt maradt. A durva őszi táj lehangoló képe egyszerre jellemzi az évszakot, az ifjúság örömeinek elmúlását és a kiábrándító niklai környezetet is. A múltat idillivé próbálja varázsolni a visszafelé néző emlékezet. Ott remeg a múlt és a jelen, az élet és a gyász komor, vigasztalan hangulata. Kiürült, eldurvult, sivárrá vált a külső természet. A természet festésével érzékelteti az idő kérhetetlen múlását. A "szárnyas idő" körül "lebeg minden". Lemondással veszi tudomásul, hogy észrevétlenül, kihasználatlanul elmúlt ifjúsága. A lélek kiégettsége, halála miatti panasz sír az elégia lezárásában.
Ne kérdezd, barátném! mint töltöm időmet, U - - U - - - - U U - - S távolléted alatt kedvem miben lelem! - - - U U - - - U - U - Tudod, elvesztettem édes enyelgőmet, U U - - - U - U U - - - Tudod, magam vagyok, mert te nem vagy velem. U - U - U - - U - - U U Lefestem szüretem estvéli óráit, U - - U U U - - U - -- Ha már cselédimet nyugodni eresztem, U - U - U - U - U U - U És csak alig hallom a vígság lármáit, - U U - - U U - - - -U Agg diófám alatt tüzemet gerjesztem. - U- - U - U U - - - U Leplembe burkolva könyökemre dűlök, - - U - - U U U - U - - Kanócom pislogó lángjait szemlélem, U - - - U - - U- - - U A képzelet égi álmába merűlök, U - U U - U - - U U - - S egy szebb lelki világ szent óráit élem. - - - U U - - - -U - U Az őszibogárnak búsongó hangjai U - U U - - - - - - UU Felköltik lelkemnek minden érzéseit, - - - - - - - U - - U- S az emlékezetnek repdező szárnyai U - - U - - - U - - UU Visszahozzák éltem eltűnt örömeit. - U - - - U - - U U UU Életem képe ez. - Már elestvéledtem, - U - - U - - U - - - - Béborúlt az élet vidám álorcája!