Idézetek, Versek - Temetkezés Szolgáltatás
NE SÍRJ! Ne sírj azért, mert szeretsz engem! A halál nem jelent semmit. Csupán átmentem a másik oldalra. Az maradtam, aki vagyok, és te is önmagad vagy. Akik egymásnak voltunk, azok vagyunk mindörökre. Úgy szólíts, azon a néven, ahogy mindig hívtál. Beszélj velem, ahogy mindig szoktál, ne keress új szavakat. Ne fordulj felém ünnepélyes szomorú arccal, folytasd kacagásod, nevessünk együtt, mint mindig tettük. Gondolj rám, kérj, mosolyogj rám, szólíts. Hangozzék nevem a házunkban, ahogy mindig is hallható volt. Ne árnyékolja be távolságtartó pátosz. Az élet ma is olyan, mint volt, ma sem más. A fonalat nem vágta el semmi, miért lennék a gondolataidon kívül… csak mert a szemem nem lát… Nem vagyok messze ne gondold. Temetés | KERESZTYÉN VERSEK. Az út másik oldalán vagyok, lásd jól van minden. Meg is fogod találni lelkemet, és benne egész letisztult szép, gyöngéd szeretetemet. Kérlek légy szíves…, ha lehet, töröld le könnyeidet és ne sírj azért, mert annyira szeretsz engem. Szent Ágoston A NAGY VIZSGÁN A III. á), mind a kedves társak, ravatala körül zokogva álltak.
Temetés | Keresztyén Versek
Állt úton-útfélen. Templomok tornyán égre csillogott, setéten állt minden oltáron ott, és határszéleken árválkodott. Odatűzték a magányos tetőre, ezerszám őrködött a temetőre. Ó, még ékszert is csináltak belőle, és olyan megszokott lett… megszokott. Most mégse mernek megindulni rajta, hogy átjussanak fénylő, biztos partra. Úgy rettegik a megszokott keresztet. Sikoltó sírással hidat keresnek. Az az egyetlen út a túlsó partra, nekik gúny, nekik, ítélet jele, mert odalenn nem törődtek vele. De az a gyermek… mintha nem is félne. Mosolygó arccal odalép a szélre, s a nagy kereszten úgy indul a lába, mintha az Isten mentő kezén járna. És az az asszony… nem szédül alá? – hisz a magányos hídon nincsen korlát. Nem! Míg ott lenn pusztaságokon járt, kereszt vezette, kereszt támogatta, s biztos a lépte, bármit üvölt a gyilkos ár alatta. Remegő térddel megindulna más is. – most jó volna a kereszt menedékül! – de meginog s a titkos mélybe szédül. Mind odaérünk. Megáll a szívünk és meghűl a vérünk. S aszerint vár ránk kegyetlen ítélet, hogy lenn a kereszt lelkünknek mivé lett.
Kiknek szüleit nem fedi sírhalom, Nem tudják mi is az az igazi fájdalom! Értünk éltél, érdemes volt élned. Köszönjük neked Uram hogy ő a miénk volt És az is marad, mert aki él szerettei szívében Az nem hal meg csak távol van!! Fájdalmat nekünk csak egyszer okoztál, Amikor bennünket örökre itt hagytál!! Leborulok némán sírod felett, Áldva őrzőm emlékedet. Mert szívedben nem volt csak jóság és szeretet, Munka és küzdelem volt életed! Minden mulandó a földön, Minden elvész valaha. Csak a szeretett suttog!! Elcsitul a szív mely értünk dobogott, Pihen a kéz mely értünk dolgozott. Aki szeret az soha el nem feled Számunkra te soha nem leszel halott, Ragyogni fogsz mint a csillagok!! Kiderü(lt) az égbolt, felsüt(ött) a nap, de a mi bánatunk, örökre megmarad! Mosolygós arukat nem látjuk többé, emléketek szívünkben él örökké!,, Neked enyhülést adott a halál, De bús hitvesed enyhülést nem talál! '' "A virág elhervad rövid pár nap alatt, De emléked szívünkben örökre megmarad. Számunkra Te sosem leszel halott, Örökké élni fogsz, mint a csillagok. "