A Holló Edgar Allan Poêle

a romantikus mozgalom Amerikai szerzőjeként és költőjeként Poe az 1800-as évek elején kritikusan elismerte költészetét és novelláit. munkája a hátborzongató és a rejtély műfajaiban is merészkedett. január 19, 1809, Poe maradt árva, miután az anyja hirtelen elhaladt a szülés után. A fiatal Poe nevelkedett a John and France Allan család Richmond, Virginia. Richmondban nőtt fel és virágzott a gyermek. Poe csak egy szemesztert tanult a Virginiai Unversity-n, mielőtt a hadseregbe való felvétel felé fordult volna. Edgar Allan Poe: A holló (Európa Könyvkiadó, 2003) - antikvarium.hu. Karrierje a hadseregben rövid életű volt, mivel a fiatal kadétként a West Point-on többet talált, mint amennyit megalkudott. a West Point-i tiszti kadétként való kudarc nem lassította vagy visszatartotta Poe-t, mivel hamarosan visszatért írói életének következő szakaszába. A névtelen versgyűjtemény közzététele szó szerint valami különleges kezdete volt Edgar Allan Poe számára. Az olyan verseket, mint a Tamerlane, 1827-ig hiteltelenül adták ki. Az "a Bostonian" című vers az egyetlen vers, amelyet Poe abban az időben Akkreditált.

1. Edgar Allan Poe: A holló (elemzés) – Jegyzetek
2. Edgar Allan Poe: A holló (Európa Könyvkiadó, 2003) - antikvarium.hu

Edgar Allan Poe: A Holló (Elemzés) &Ndash; Jegyzetek

Egybehangzó vélemény szerint Tóth Árpád fordítása sikerült a legjobban, ezért az elemzésekben ezt szokás használni. A holló Egyszer egy bús éjféltájon, míg borongtam zsongva, fájón a furcsa könyvek altatgattak, holt mesékből vén bazár, lankadt főm már le-ledobbant, mikor ím valami koppant, künn az ajtón, mintha roppant halkan roppanna a zár, "Vendég lesz az", így tűnődtem, "azért roppan künn a zár, az lesz, más ki lenne már? A holló edgar allan poêle. " Óh, az emlék hogy szíven ver: padlómon a vak december éjén fantóm-rejtelemmel húnyt el minden szénsugár, és én vártam: hátha virrad s a sok vén betűvel írt lap bánatomra hátha írt ad, szép Lenórám halva bár, fény leánya, angyal-néven szép Lenórám halva bár, s földi néven senki már. S úgy tetszett: a függöny leng és bíborán bús selymű zengés fájó, vájó, sohse sejtett torz iszonyt suhogva jár, – rémült szívem izgatottan lüktetett s én csitítottam: "Látogató lesz az ottan, azért roppan künn a zár, késő vendég lesz az ottan, azért roppan künn a zár, Visszatérve lelkem mersze, habozásom elmúlt persze, s "Uram", kezdtem, "avagy Úrnőm, megbocsátja ugyebár?

Edgar Allan Poe: A Holló (Európa Könyvkiadó, 2003) - Antikvarium.Hu

Egyszer egy bús éjféltájon, míg borongtam zsongva, fájón S furcsa könyvek altatgattak, holt mesékből vén bazár, Lankadt főm már le-ledobbant, mikor ím valami koppant, Künn az ajtón mintha roppant halkan roppanna a zár, "Vendég lesz az", így tűnődtem, "azért roppan künn a zár, Az lesz, más ki lenne már? " Óh, az emlék hogy szíven ver: padlómon a vak december Éjén fantóm-rejtelmmel húnyt el minden szénsugár, És én vártam: hátha virrad s a sok vén betűvel írt lap Bánatomra hátha írt ad, szép Lenórám halva bár, Fény leánya, angyal-néven szép Lenórám halva bár S földi néven senki már. S úgy tetszett: a függöny leng és bíborán bús selymű zengés Fájó, vájó, sose sejtett torz iszonyt suhogva jár, – Rémült szívem izgatottan lüktetett s én csitítottam: "Látogató lesz az ottan, azért roppan künn a zár, Késő vendég lesz az ottan, azért roppan künn a zár, Visszatérve lelkem mersze, habozásom elmúlt persze, S "Uram", kezdtem, "avagy Úrnőm, megbocsátja ugyebár, Ámde tény, hogy már ledobbant álmos főm és Ön meg roppant Halkan zörgött, alig koppant: alig roppant rá a zár, Nem is hittem a fülemnek. Edgar Allan Poe: A holló (elemzés) – Jegyzetek. "

Ekként ültem, szőve-fejtve bús eszméket s szót se ejtve, Míg a madár szeme izzott, szívemig tüzelve már, S fejtve titkot, szőve vágyat, fejem halkan hátrabágyadt, Bársonyon keresve ágyat, mit lámpám fénykörbe zár, S melynek bíborát, a lágyat, mit lámpám fénykörbe zár, Ő nem nyomja, – soha már! Ekkor, úgy rémlett, a légnek sűrűjén látatlan égnek Füstölők s a szőnyeg bolyhán angyalok halk lépte jár, "Bús szív! ", búgtam, "ím, a Szent Ég szállt le hozzád, égi vendég Hoz vigaszt és önt nepenthét, felejtést ád e pohár! Idd, óh idd a hűs nepenthét, jó felejtés enyhe vár! " "Látnok! ", nyögtem, "szörnyű látnok, ördög légy, madár, vagy átok, Sátán küldött, vagy vihar vert most e puszta partra bár, Tépetten is büszke lázban, bús varázstól leigáztan, Itt e rémek-járta házban mondd meg, lelkem szódra vár: Van…van balzsam Gileádban? …mondd meg! …lelkem esdve vár! " "Látnok! ", búgtam, "szörnyű látnok, ördög légy, madár, vagy átok, Hogyha istent úgy félsz mint én s van hited, mely égre száll, Mondd meg e gyászterhes órán: messzi Mennyben vár-e jó rám, Angyal néven szép Lenórám, kit nem szennyez földi sár, Átölel még szép Lenórám, aki csupa fénysugár? "