Bognár Zalán - Művei, Könyvek, Biográfia, Vélemények, Események
BOGNÁR ZALÁN (1963) történész, egyetemi docens, a Gulágkutatók Nemzetközi Társaságának alelnöke. E kötet a katona-hadifoglyokkal, a tömegesen, ítélet nélkül szovjetunióbeli kényszermunkára elhurcolt civilekkel, vagyis a "málenkij robotosok"-kal és a politikai rabként elhurcoltakkal kapcsolatos több mint huszonöt éves kutatásainak eddig megjelent, valamint új írásainak válogatott, egyes régebbi tanulmányoknál a legújabb kutatási eredményekkel frissített gyűjteménye. A tanulmányok, cikkek a GUPVI hadifogoly- és internálótáboraiba, vagy a GULAG börtöneibe, lágereibe, rabtelepeire kerültek különböző csoportjainak a sorsát mutatja be a fogságba vetéstől a magyarországi gyűjtőtáborokon, illetve börtönökön keresztül a fogságból való szabadulásig: a halálig vagy a hazatérésig. A szerző egyben betekintést nyújt abba, hogy a (hadi)fogolykérdés a (hadi)fogságba kerültek milliós nagysága miatt milyen nagy jelentőséggel bírt a világháborút követő években Magyarországon, ennélfogva hogyan vált a magyar társadalom egyik legégetőbb, legfontosabb ügyévé, s került a pártpolitikai küzdelmek ütközőterébe.
- A százmillió áldozat ellenére a mai napig tart a kommunizmus bűneinek mentegetése | Híradó
- Háborús Kereső Szolgálat
A Százmillió Áldozat Ellenére A Mai Napig Tart A Kommunizmus Bűneinek Mentegetése | Híradó
Bognár Zalán hozzátette, hogy a Szovjetunióba "jóvátételi munkára", "málenkij robotra", vagyis kényszermunkára 1945-től elhurcoltakat kolhozokba, bányákba, gyárakba vitték és sokan közülük soha nem térhettek haza, mert az embertelen körülmények miatt életüket vesztették. Hozzátette: a második világháborúban hadifogollyá tett civilek többségében 16-45 évesek voltak, és sokszor vittek el nőket is, ha ez a létszámhiány miatt szükséges volt. A kimutatások alapján, azokról a területekről, ahol nehezebben hajtották végre, vagy kudarcba fulladtak a háborús harci cselekmények, jóval több embert hurcoltak el, mivel az ott élő lakosságra foghatták, hogy nem sikerült a parancsok szerint elfoglalni a települést – magyarázta a történész. Az egyetemi docens elmondta, hogy előszeretettel vittek el mindenféle egyenruhával rendelkező embereket, vasutasokat, a volt budapesti közlekedési vállalat munkatársait és sokszor civileket öltöztettek katonai ruhába, hogy a felülről előírt létszámot teljesíteni tudják.
HÁBorÚS Kereső SzolgÁLat
Bognár Zalán történész, a Károli Gáspár Református Egyetem docense beszédet mond az egykori ceglédi szovjet fogolytábor helyén 2012. november 25-én. Emlékeztetett: a Honvédelmi Minisztérium egyik 1946-os jelentésében az olvasható: 1945 májusában a ceglédi lágerben 130 ezren tartózkodtak. A Kárpát-medence legnagyobb szovjet fogolytáborának számító létesítményben 1944 novemberétől 1945 végéig mintegy 200 ezer katona és civil töltött el hosszabb-rövidebb időt. A tábor túlzsúfoltsága, a gyenge és egyoldalú táplálkozás és a mostoha higiénés körülmények következtében a legyengült szervezetű emberek közül több mint ötezren lelték halálukat itt, főként járványokká terebélyesedő tífuszban és vérhasban, valamint alultápláltság miatti végelgyengülésben. A város vasúti csomóponti helyzetéből adódóan a komplexum nemcsak gyűjtő-, hanem tranzitszerepet is betöltött. Két, egymáshoz közeli "telephelyén": a huszár és a páncélos laktanya területén mintegy 40-40 ezer foglyot őriztek egyszerre. Erről tanúskodik az a több ezer tégla-felirat, illetve rajz is, melyeket a foglyok és katonák – köztük Mádi Szabó Gábor színművész – készítettek.
Háborús Kereső Szolgálat [Flash mentes verzió]