Parti Nagy Lajos Szívlapát Teljes
Újévi köszöntés Feltöltve/frissítve: 2006-01-03 Parti Nagy Lajos Szívlapát (Holaha zanzák) c. versével kívánunk minden kedves látogatónknak boldog, nyugodt (no, minél nyugodtabb) új évet 2006-ra. Kissé megkésve, de azért szívből. És most a vers... Parti Nagy Lajos Holaha zanzák "hezitt állok, mást nem tehetek" Egy originál haza-ötlet hiányzott péntek éjszaka. Az égbolt füstös, lomha kotlett, szállongott rím és vérszaga. "Elmentem és megyek haza", de hogy hová, az fel nem ötlött, fáradt agyam a fellaza memórián át kikönyöklött. A Duna csak folyt és Plaza, folyott le rajta kurd, török, lett, múlt és jövő híg halmaza, folyott le szerzet és öröklet, elmentem én hová haza, s a rím kedvéért negyed öt lett. * Ezernyi fajta népbe töppedt, de hetyke elmebajsza áll, láttam egy szónok ordibál: csak keze van, mit égbe lökhet, mert bár a múlt merő öröklet, miért, hogy sorsa íly fatál, s csörgőként rázva csontos öklet, azt hiszi megdeterminál? * Ha nyelvvel és ha felesel, ha Cola Light ha langy melasz, ha pótkávé mit teleszel, kenyérrel nénikém tavasz, ha egyfogaddal megeszel, a nyammogásod is vigasz, ha fel-feldobott kő leszel ha óvatlan vagy épp ravasz, és mondjuk puff, és rámesel, Hazám, hazám, te Mol, te Shell, te szép aranykalászvegasz, tiéd vagyok, bármit teszel, tehozzád mindenem ragasz kodik s adyk * Mentem haza, s a haza hol van?
Parti Nagy Lajos Szívlapát 1
Parti Nagy Lajos: Szívlapát - YouTube
Parti Nagy Lajos Szívlapát Iskola
Én ezt a második könyv, a Csuklógyakorlat (1986), de legalábbis a Szódalovaglás (1990) óta gyökeresen és igazolhatóan másként gondolom. A magam részéről folytonosan hallani és érteni vélem a drámai akcentus jelenlétét a zseniális nyelvművészet mélyén. Ahogy itt, a Szívlapát ban sem valami külső, cinikus, fölényes krónikás beszél, hanem olyasvalaki, aki számára – holott nem kérte tőle senki – nem megkerülhető, hogy a hazájához való viszonya tisztázva legyen. Innen a versfolyam végig érezhető tétje, a "Mentem haza, s a haza hol van? " kínzó kérdésfelvetése és személyes érintettsége. És persze hagyományba-ágyazottsága, hisz a költemény mögött ott lüktet a magyar lírai tradíció, a hazát részvéttel szerető, vívódó elődök – mindenekelőtt József Attila – szellemujja. Mindezt Parti Nagy játszi könnyedséggel hozza párbeszédbe, megújítva, továbbírva a magyar lírai hagyomány egyik fontos szólamát. Túllépve a befeszült küldetés, a zengzetes retorika görcsein, egy érvényes és maradandó, alulstilizált voltában is nagyszabású költői pozícióra találva rá.
"A költészet () jégdarabkák összekoccanása, falevélfagyasztó éjjel és csalogányhímek párbajozása" - ahogy a költő Borisz Paszternak írja, szóval valami érzéki dolog, amiről nem könnyű beszélni. De mondja az önmagát. Mert persze szó, szó, szó. Ám nemcsak szó, hanem kép és ritmus is.