Bánki Beni Meleg Sport: Divinity: Original Sin Ii Teszt - Bűnös Élvezet
Mindketten elmesélték a történetüket és kiderült, mi a különbség a hajléktalanság és a lakhatási szegénység között. A hallgatóságot láthatóan megdöbbentették a személyes történetek. Woody Allen-től Torgyán Józsefig – avagy minden, amit a médiáról tudni szeretnél! Bánki beni meleg egy spanyol climastar. című beszélgetés Mélykúti Ilonával és Kovács Bernadettel Mélykúti Ilona szerkesztő-riportert, Kovács Bernadett, kommunikáció szakos hallgató kérdezte. Arra volt kíváncsi, milyen volt a rendszerváltás előtt, közben és után az újságírói közeg. Milyen nehézségekkel küzdöttek meg és milyen élmény volt szabadon újságot írni. A kellemes hangulatú, felszabadult beszélgetésből kiderült, hogy bár vannak hullámvölgyek, pártállástól függetlenül minden kormány beleszólt abba, mit kellene és mit nem kellene közölni. Mélykúti Ilona átadta azt a hangulatot, amit az újságírók élhettek át a nyüzsgő szerkesztőségekben. Az éjjel kettő órás cikkleadást, a versenyt a főszerkesztő kegyeiért és a cikk leadása után tapasztalható eufórikus vagy épp nyomasztó érzést.
Bánki Beni Meleg Egy Spanyol Climastar
Drogok Dávid Ferenc, Bajzáth Sándor és egy fiatal, volt szerhasználó beszélgettek a kábítószerek világáról, a drogokról, a függőségről és az azt követő felépülésről, új életről. A régi idők és napjaink droghasználatának különbözőségeiről, hasonlóságairól is szó esett. Dávid Ferenc, biopolitikai szakértő, a Kék Pont Alapítvány programkoordinátora az ELTE Társadalomtudományi Karán végzett, munkatársaival elsősorban holisztikus szemléletű egészség- programokat terveznek és alkotnak meg. Bajzáth Sándor korábban szenvedélybeteg, ma segítő, addiktológiai konzultáns, aki a karunkon végzett szociális munkás szakon, majd a Semmelweis Egyetem addiktológiai konzultáns szakán tanult tovább. Ne menj haza kortárs nélkül! – Kiállítások és galériák, amiket még e nyáron látni kell. Több mint 12 éve foglalkozik szenvedélybetegekkel egyéni és csoportos formában. Szexualitás két felvonásban Kamasz-útra címmel Hevesi Krisztina szexuálpszichológussal a mai tizenévesek szexuális szokásairól, félelmeiről, a szexualitáshoz való viszonyukról, valamint az intimitásról beszélgettünk tabuk nélkül. Bár a szexualitás ma is tabutémának számít, a következő előadás mégis kontrasztossá tette a képet.
Az egyetemekre felvett hallgatóknak közel a fele úgy lép be a felsőoktatásba, hogy a nyelvtudása a közelében sincs a nyelvvizsgához elvártnak. Komoly, igényes szakokat végeznek, villamosmérnökök, építészek lesznek majd 3-5 év múlva évente tízezrével ömlenek ki az egyetemről úgy, hogy még annál is rosszabb szinten van a nyelvtudásuk, mint amilyen korábban volt, hiszen értelemszerűen felejtenek. Azt pedig lássuk be, hogy a középszintű nyelvtudás megtanítása nem az egyetem dolga -magyarázza az elnök, majd hozzáteszi, jelenleg is tudnak olyan támogatási tervezetről, ami újabb 10 milliárd forintot költene el a szakképzési centrumokon keresztül a felnőtt nyelvoktatásra. Tennék mindezt annak ellenére, hogy teljesen egyértelmű, nem a tanulók képességeivel van a baj. Elképesztő a különbség a magán nyelvoktatás és az iskolarendszeren belüli nyelvoktatás között. Bánki Beni meleg? (9578838. kérdés). Egy tanuló ma minimálisan 936 órát kap első idegen nyelvből, a NAT ebben szigorú feltételeket szab. Ennek ellenére a tanulók többsége, úgy 80 százaléka, a közelébe sem jut a nyelvvizsgának, még hogyha mindez menet közben kiegészül 150-200 óra nyelviskolai tanulással, akkor a döntő többségük sikeresen leteszi a vizsgát.
Bármennyire is szerettem volna, időhiány okán sosem értem a 2014-es eredeti végére, de a GOTY és hiperszuper újrakiadások egyik előnye, hogy ilyenkor újra felszínre kerülnek a játékkal kapcsolatos gondolatok, élmények. Amennyiben ezek az emlékek pozitívak, az érzés sem marad el: mégiscsak folytatni kéne. Ez pedig a Divinityre abszolút jellemző, amelynek már az alapkiadása is magával ragadó, nem csak, hogy egy vérbeli fantasy RPG, abból is a klasszikus, kőkemény fajtából, hanem ehhez képest is találunk némi pluszt. Jelen konzolgenerációról egyébként is hiányzott egy ilyen nagy komplexitású szerepjáték. Az új változat ennek ellenére nem csak platformbővítés: a történet fő szálát jobban kibontották, és lecserélték minden NPC hangját minőségibb szinkronokra a jobb narratíva érdekében. A szerepjátékrendszer is változott, a varázslatokat átalakították, bekerült a dual-wielding, megjelentek a különböző típusú és hatású gránátok. Az Enhanced Editiont telepakolták tartalommal, ami nem csoda, már az alapjátékban olyan opciókkal találkozhattunk, amelyeket a közönség már megkapott régebbi alkotásokban, de újabb címekben azóta sem, ilyen például a kooperatívban végigtolható kampány is.
Az Original Sin tehát meglehetősen mély, illetve komplex, nem egy gyors anyag... gyakorlatilag teljes odaadást igényel, egy jó 70-100 óra bizonyosan van benne, újrajátszást nem számolva. Tipikusan az a cím, ami mellett nem nagyon fogunk tudni mással játszani, így felmerül a kérdés, hogy mennyire sikerült átültetni egy ilyen hardcore alkotást konzolokra, ahol ritkább az ilyesmi. Nos, a válasz szerencsére megnyugtató. Az irányítás például közel hibátlan, leszámítva talán az inventoryban való navigálást, és lássuk be, nagy előny, hogy a küzdelmek nem valósidejűek. Az átállásom számítógépről a kontrollerre zökkenőmentes volt, a tutorial is igényes. Az Enhanced Editionben így már triviális volt, hogy az osztottképernyős co-op is megjelenjen, ami nem csak konzolokon, hanem (ellentétben más játékokkal) PC-n is elérhető, amennyiben két kontrollerrel rendelkezünk. A nehézségi szint is úgy lett belőve, hogy a játék minél szélesebb közönséghez eljusson, így a harci nehézségeket csökkentő explorer módban bárki megismerheti a sztorit, de kapunk egymentéses-egyhalálos taktikus fokozatot is.
A fizikaórákon tanultakat előszeretettel próbálgathatjuk az ellenfeleken (ezt speciel ők kevésbé élvezik majd, mint mi), vagyis szabadon házasíthatjuk a vizet, az elektromosságot, a tüzet, a mérgeket, a gőzöket, a vért, mindent. Arzenálunk bővítésére szolgál a skill crafting névre keresztelt funkció is, amivel a birtokunkba került mágikus könyveket boronálhatjuk össze egy még erősebb változattá. Így teremthetünk többek között vérből vihart (Blood Storm), tehetjük elektromossá a bőrünket (Jellyfish Skin), és szívhatunk el életet a kisugárzásunkkal (Vampiric Hunger Aura). Ha ezt a látványos szisztémát kombináljuk a körökre osztott stílussal, a harcrendszer sajátosságaival (például a szintkülönbségek és a fedezékek kiaknázásával) és felszerelésünk rúnákkal súlyosbított mikromenedzsmentjével, piszkosul szórakoztató összecsapásokat kapunk eredményül. Már ha nem a legkeményebb nehézségi szintet preferáltuk, abban az esetben ugyanis elő kell kaparni a koponyánk legaljáról minden csepp gógyit, és profi stratégaként megfontolni a legapróbb lépést is.