Pannónia Discrete Műfaja - Pont D Ael Map
Az epigrammára jellemző csattanós zárás az egyéni előmenetel és a haza felemelkedésének azonosságát szólaltatja meg. Ez volt az a kor, amelyben a művészek kiléptek a névtelenségből, az árnyékból, és büszkén vállalták alkotásaikat (a középkorban még nem létezett művészi öntudat, maga a művész is inkább csak mesterembernek számított, és a művészek nem tekintették önmagukat fontosnak). A költői öntudatot kinyilatkoztató verstípusnak megvannak az előképei az ókori költészetben, főleg a római költőknél; pl. Ovidius vagy Horatius is kihangsúlyozták saját alkotói halhatatlanságukat. Magyarországon azonban ez újdonság volt. Janus Pannonius nemcsak az első olyan magyar költő, akit név szerint ismerünk, hanem a reneszánsz költői öntudat első hazai kifejezője is. Pannónia dicsérete Eddig Itália földjén termettek csak a könyvek, S most Pannónia is ontja a szép dalokat. Janus Pannonius Pannónia dicsérete című versének elemzése. Sokra becsülnek már, a hazám is büszke lehet rám, Szellemem egyre dicsőbb, s általa híres e föld! (Berczeli Anzelm Károly fordítása) A vers műfaja epigramma (rövid, magvas gondolatot tartalmazó vers, csattanóval a végén), hangulata emelkedett.
Janus Pannonius Pannónia Dicsérete Című Versének Elemzése
Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!
2007. március 28. 15:30 (1434-1472) Janus Pannonius, az első kiemelkedő magyar lírikus, a hazai latin nyelvű humanista költészet megteremtője és legnagyobb alakja 1434. augusztus 29-én született Szlavóniában. Pontos születési helye és eredeti neve nem ismert, egyes források szerint Csezmiczei Jánosnak hívták, s tehetősebb horvát kisnemesi családból származott. Apját korán elvesztette, 13 éves koráig anyja, Vitéz Borbála nevelte és taníttatta. Pannónia discrete műfaja. 1474-ben anyai nagybátyja, Vitéz János, a Hunyadiak tudós főembere a feltűnően eszes fiút Ferrarába, Guarino da Verona iskolájába küldte tanulni. Az itt eltöltött nyolc esztendő alatt Janus alapos humanista műveltségre tett szert, a latin és a görög nyelv mellett elsajátította a humanista poézis alapelemeit és gyakorlatát, s költővé érett. E korszakának fő műfaja az epigramma volt, annak is a szellemes, csipkelődő, szatirikus változata. Szerelmi költészete is ebben a műfajban szólal meg először, sokszor meglepően szabad szájú erotikus versei arról tanúskodnak, hogy az ifjú költő meglehetősen mozgalmas és változatos szerelmi életet élhetett.
Bestandsaufnahme des Bauwerks aus dem Jahre 3 v. Chr. ", Mitteilungen des Instituts für Wasserbau und Wasserwirtschaft, Technische Universität Darmstadt, 101 Döring, Mathias (1998), "Die römische Wasserleitung von Pondel (Aostatal)", Antike Welt, 29 (2), 127–134. Lásd még Római híd A római hidak listája Római építészet Római mérnöki tudomány Külső linkek Pont d'Aël -hez kapcsolódó média a Wikimedia Commons -ban Mathias Döring: Római öntözővíz Aostában/Olaszországban Pont d'Aël: le pont-aqueduc romain (franciául) L'histoire d'un aqueduc devenu chemin muletier (francia nyelven)
Egy túraútvonal fut most az egykori vízcsatornán. Feltárás és működés A híd keresztezi a Grand Eyvia patakot Pont d'Aël közelében, a Cogne- völgy bejáratánál, az Aostától 8 km-re nyugatra található mellékvölgyben. Az első leírás Pingone-ból származott 1550-ben, amely vázlatot is tartalmazott. De Malzen báró 1826-ban és Aubert 1860-ban további illusztrációkkal járult hozzá, amelyek már az épületet jelen formájában mutatják be. Barocelli hozzáadta a hírességek 1864-ből 1930-ban készített méréseit a híd keleti elején végzett ásatások után. A teljes mérést és dokumentációt először 1996-ban hajtotta végre Mathias Döring. Itt bebizonyosodott, hogy a híd nem a vasérc szállítási útvonala volt, mint azt korábban feltételeztük, hanem a növekvő Augusta Praetoria kolónia mezőgazdasági területeinek öntözővezetékéhez tartozott, és a Cogne-ban kinyert vasérc ércmosóját vízzel látta el. Az Augusta Praetoria ivóvízellátása kizárt, mert a város ellátta magát a közeli Buthierből. Ugyanakkor a fő gazdasági funkció mellett a vizet a helyi vidéki ivóvízigény kielégítésére is felhasználták.
29, No. 2 (1998), pp. 127-134 Mathias Döring: A római vízvezeték az olaszországi Val d'Aosta Pondelből. Az épület leltára Kr. 3-ból Chr., In: A Darmstadti Műszaki Egyetem Hidrotechnikai és Vízügyi Intézetének kommunikációja, 101. évfolyam (1997) web Linkek Mathias Döring: Római öntözővízvezeték Aosta / Olaszországban ( Memento 2011. július 19-től az Internet Archívumban) (PDF) Pont D'Ael: Aymavilles (angol) honlapja Pondel vízvezetéke (francia)
Orvosi hetilap: az Orvos-egészségügyi Dolgozók Szakszervezetének tudományos... - Google Könyvek
Az egykor feltehetően háromemeletes híd az alsó emeleten egy 50, 35 m hosszú folyosóra vezet, amelyet az ókorban használtak a fenti vízvezeték tömítettségének ellenőrzésére. Ennek a 3, 88 m magas ellenőrzési folyosónak mindkét oldalán még mindig két sor kis ablak található, amelyek alsó része a padlót, a felső pedig a mennyezetet világítja meg, így a hídőr gyorsan azonosíthatja a víz falát, amely károsíthatja a falazatot. a fagy eseménye. Döring minden kétséget kizáróan be tudta bizonyítani az ősi vízvezeték létezését, amelynek szintjén a mai túraútvonal fut, a fal maradványainak és a hídtól nyugatra fekvő alagút magassága és lefolyása alapján. Magassága 1, 90 m, szélessége 1 m volt. Abban az időben valószínűleg volt egy nyitott gyalogút a harmadik emeleten, amely a szerkezet teljes magasságát 22, 15 m-nek adta. Épület felirat Az épület feliratának rekonstrukciója A híd északi oldalán található nagy felirat részletes információkat nyújt az építtetőről. Ennek megfelelően Kr. 3. évben volt.
Egyetlen íve átöleli a szurdokot, amely itt csak 12 m széles, de 66 m mély, 14, 24 m -es fesztávolsággal. A híd íve áll egy kulcs kő. A híd alsó emeletén, amely egykor valószínűleg három emelet magas volt, egy 50, 35 méter hosszú (165, 2 láb) folyosó szolgált az ókori vízvezeték sűrűségének ellenőrzésére. Ennek a 3, 88 méter magas (12, 7 láb) ellenőrző folyosónak a két oldalán két sor kis ablak található, amelyekből az alsó és a felső mennyezet világít, így a hídőr gyorsan felismeri a szivárgó vizet, ami károsíthatja kőműves fagy. Döring minden kétséget kizáróan bizonyítani tudta az ókori vízvezeték létezését, ahol a nyomvonal ma fut, a falak fennmaradt maradványainak magassága és lefolyása, valamint a hídtól nyugatra eső alagút alapján. 1, 90 m magas és 1, 0 m széles volt. Abban az időben a harmadik emelet valószínűleg nyitott sétány volt, így az épület teljes magassága 22, 15 m volt. Híd felirat IMP CAESARE AVGVSTO XIII COS DESIG C AVILLIVS CF CAIMVS PATAVINVS PRIVATVM Befejezve: Imperatore Caesare Augusto XIII konzul Gaius Avillius Gaii filius Caimus Patavinus privatum Lefordított: "Amikor Caesare Augustus császár 13. alkalommal volt konzul" "Caius Avillius Caimus Padovából, Caius fia [építette ezt a hidat]" "magánforrások felhasználásával" Források Döring, Mathias (1997), "Die römische Wasserleitung von Pondel im Val d'Aosta/Italy.