Pieces Of A Woman Kritika — Loósz Krisztina Betegsége

Shore gyönyörű zongoraszólamait dramatikus súlypontoknál azonban igencsak különleges zeneválasztás egészíti ki. A születés megható pillanatait az izlandi posztrock együttes, a Sigur Rós egyik legmeditatívabb dala festi alá. A dolog érdekessége, hogy az együttes egyik albumának ( Ágætis byrjun) borítóján (noha nem azon, amin az idézett szám van), is egy az anyaméhben köldökzsinóron lógó magzat található, a lemez címe pedig magyarul "Egy jó kezdet". Amikor pedig Sean láthatóan kezd szétcsúszni, s egyre többet iszik, majd egy pillanatban úgy eldurran az agya, hogy fizikailag is bántalmazza Marthát, a Gary's Theme szól: ezt Gary McFarland, a hatvanas évek egyik legérdekesebb zeneszerzője írta, aki ugyanakkor az önpusztítás mestere is volt, s még a negyvenet sem töltötte be, amikor kábítószermérgezésben elhunyt. A Pieces of a Woman egy nő érzelmi utazása, ahhoz, hogy fel tudja dolgozni újszülött gyermekének elvesztését. Noha Mundruczó és Wéber Kata a velencei sajtótájékoztatón kiemelték, hogy a holokauszt túlélése, és ennek lenyomatai egy családban több évtizeddel a tragédia után mennyire fontosak a filmben, alapvetően az egyszeri néző számára nem ez lesz a legfontosabb tónus, hanem Martha gyásza.

1. Pieces of a Woman - Bemutatni a felfoghatatlant. Kritika - Cinemazing
2. Néma gyász – Pieces of a Woman kritika – popular thinks
3. Egy hatás alatt álló anya – Pieces of a Woman kritika - Filmtekercs.hu
4. Mundruczó Kornél velencei versenyfilmje az eddigi legkevésbé mundruczós munkája | 24.hu
5. Táncművész - Blikk

Pieces Of A Woman - Bemutatni A Felfoghatatlant. Kritika - Cinemazing

És ehhez még hozzájön egy tárgyalás is, mert valaki hibát követett el... Mundruczó Kornél és Wéber Kata forgatókönyvírónként zseniális filmet varázsolt a nagyérdemű elé, Vanessa Kirby, Ellen Burstyn és nem utolsósorban a meg nem értett zseni, Shia LaBeouf alakítása több mint megsüvegelendő (mindhárom eléggé Oscar-gyanús), és nem tudok mást mondani, mint hogy az Egy nő darabjait (Pieces of a Woman) látni kell. Akkor jön át a film igazi mondanivalója. Vagyis Martháé: az ő teste, az ő élete, az ő gyásza. 10/8 - Mundruczó Kornél az Egy nő darabjaira (Pieces of a Woman) az egész világ egyöntetűen csettinteni fog

Néma Gyász – Pieces Of A Woman Kritika – Popular Thinks

A Shia LaBeouf-botrány Amikor a Pieces of a Woman szeptemberben elhozta Velencéből a legjobb színésznőnek járó díjat, és a filmet a Netflix megvásárolta nemzetközi forgalmazásra, még nem lehetett tudni a férfi főszerepet alakító Shia LaBeouf zűrös ügyeiről. Azt persze tudhattuk, hogy nehéz természetű, problémás színész, viszont az ő csatlakozása és lelkesedése is kellett ahhoz, hogy a Pieces of a Woman elkészülhessen, és a producerek összeszedhessék a költségvetését. A bomba aztán decemberben robbant. LaBeouf két volt barátnője, FKA Twigs és Sia állt elő a vádakkal, miszerint a színész fizikailag, lelkileg és szexuálisan is bántalmazta őket, ráadásul Sia szerint egy beteges hazudozóról van szó, aki terrorban tartja azokat, akik közel kerülnek hozzá. LaBeouf több vádat is tagadott, ugyanakkor elismerte, hogy vannak problémái, melyeket alkoholizmusával és poszttraumás stressz betegségével magyaráz. Azóta az is kiderült, hogy tavaly Olivia Wilde színész/rendező kirúgta őt a Don't Worry Darling című filmjéből, mert LaBeouf vérbeli seggfejként viselkedett a forgatáson.

Egy Hatás Alatt Álló Anya – Pieces Of A Woman Kritika - Filmtekercs.Hu

A Pieces of a Womannek tehát kétségkívül vannak remek vonásai (főleg, ha csak a főcímig vesszük), de alkotói jellemzően akkora túlzásokba esnek ábrázolásmódjukban, amitől még egy hollywoodi tömegfilmben is kirázna a hideg, nem, hogy egy európai rendezővel bíró fesztiváldarabban. A régi város vagy a Házassági történet fájdalmasan életszagú gyomrosait ne itt keressük, hanem (az utóbbira értve) legalább egy kattintással odébb a Netflixen. A Pieces of a Woman január 7-től elérhető a Netflixen. Az IGN Hungaryn megjelent valamennyi kritikát kritikaösszesítőnkre kattintva böngészhetitek. Pozitívum Az első fél óra Végső soron tudja miről beszél... Negatívum.. nem tud jól beszélni róla Otromba szimbolizmus Szájbarágós stílus Végszó A Pieces of a Woman prológusa annyira erős, hogy a legjobban azzal járunk, ha a film folytatása helyett még háromszor megnézzük - a maradék másfél órában úgysem történik semmi olyan, amit ne láttunk volna már ezer hasonló filmdrámában, ráadásul azokban sokkal kifinomultabban és érzékenyebben kidolgozva.

Mundruczó Kornél Velencei Versenyfilmje Az Eddigi Legkevésbé Mundruczós Munkája | 24.Hu

Mundruczó Kornél esetében sem történt ez másképp, és igazán impulzív játékkal hálálta meg a belé vetett hitet. Ha egyszer benő a feje lágya, hatalmas színész válhat belőle. És meg kell említenem még a Martha édesanyját, Elizabeth-et életre keltő Ellen Burstynt is, aki a kezdeti unszimpatikussága ellenére a végére kedvelhető (vagy legalábbis megértett) karakterré vált, nagymonológja (tudni fogjátok, hogy melyik) pedig egyenesen lesokkolja az embert. Összegzés Mundruczó Kornél új filmjének, az Egy nő darabjai (Pieces of a Woman) megnézése után konkrétan köpni-nyelni nem tudtam, ott gubbasztottam még egy jó fél órát a kanapén, és egyszerűen nem tudtam, de nem is akartam gondolni semmire. Muszáj volt, mert éreztem, hogy belülről szétszakítanak az alkotásban látottak. Mintha én is azon az érzelmi hullámvasúton mentem volna keresztül, mint a mozi főszereplői, a pár, akik elvesztették a babájukat. Na, az első bő húsz perc az kegyetlen volt. Se nem jó, se nem rossz, inkább sokkoló, de valahol felemelő, ugyanis az, hogy a néző vágás nélkül, testközelből követhet végig egy szülést, egyszerre szenvedés és csoda.

Elképesztően sűrű ez a snitt, mert érzékszervi szinten teszi megtapasztalhatóvá a főhősben végbemenő tragédia leglényegibb jellegzetességét: nem ő lesz más, és nem is a világban következik be óriási változás, hanem a kettő közötti viszony veszíti el a stabilitását, a világgal szembeni ősbizalom foszlott szét helyrehozhatatlanul. Ugyancsak a filmszerűség kimagasló példája a záró jelenet, amelyben a látottak valósághoz való viszonyának megkérdőjelezhetőségét, az értelmezés ambivalenciáját egyedül a korábbiaktól markánsan eltérő szín- és fényhasználat teszi lehetővé. A képek forrása: MAFAB Összességében azonban furcsán eklektikus, a főhőshöz hasonlóan kicsit céltalanul bóklászó maga a film is. Az intenzíven egyetlen pillanatra fókuszáló szülésjelenet után nagyjából havonta jelentkezünk be egy-egy epizódra, ami a pár, illetve néhány családtag szétesésének különböző ritmusú fázisait mutatja be, míg végül egy tárgyalótermi drámába csöppenünk, ami az amerikai igazságszolgáltatás színpadiassága miatt kiváló filmes és színházi szituáció.

Főleg annak függvényében, hogy a Mundruczó rendezése erős, független személyiségként ábrázolja a nőt, aki mindig jól van. Átélhető a viselkedése, főleg annak függvényében, amint anyával való kapcsolata alakul. Erős aspektusa emellett a filmnek, hogy személyiségünket, viselkedésünket, megküzdési stratégiánkat mennyire befolyásolja, hogy milyen családból jövünk. Mi az a minta, amit látunk, megtanuljuk-e gyermekkorban megélni érzelmeinket, szabad-e gyengének mutatnunk magunkat? Martha anyját a történelem vérzivataros évszázadai teszik kikezdhetetlenné, és ugyanezt a küzdést várja el a lányától is. Aki azonban bár lelkileg próbálja elengedni gyermekét, az ösztön továbbra is él benne, ezt fejezi ki plasztikusan a csíráztatás többször visszatérő cselekvése. A mellékkarakterek némileg háttérbe szorulnak Martha mellett, Shia LaBeouf és Ellen Burstyn alakítása azonban mindenképp kiemelendő. Előbbi morózus, szigorú tekintetével hoz erős jelenlétet, utóbbi pedig remek érzékkel formálja meg a kezdetben szinte sztereotipikus, majd egyre emberibbé váló anyóskaraktert.

Táncművész - Blikk

Könyveiben és cikkeiben kíméletlenül elénk tárta a politika legmélyebb bugyrait, sokszor a saját biztonságát is kockára téve kereste a válaszokat. Kapott fenyegetéseket, sőt még fekáliát is küldtek neki a szerkesztőségbe, díszcsomagolásban. Volt olyan vállalkozó, aki 10 milliós hirdetést ajánlott neki, ha nem teregeti ki a róla szerzett információit, ám Ferenczi Krisztinát nem lehetett megvásárolni. A szabad sajtó és az egyenjogúság elkötelezett harcosaként kutatta az igazságot: "Néha nagyokat kacagtam, kicsit kellemetlen volt, amikor a telefonomat ki akarták tépni a kezemből, benyúltak a kocsiba. (…) Tudtam, hogy ezt senki más nem csinálja meg. Nyilván vannak olyan tulajdonságaim, amik alkalmassá tesznek arra, hogy ez a történet megtaláljon engem. A legrosszabbak a legjobb tulajdonságaim is: hajlíthatatlan, megkörnyékezhetetlen vagyok. És kitartó, normális ember már feladta volna, én még nem. " De persze minden átkerült ide, semmi nem bizonyult feleslegesnek, mert egyszer biztos éppen arra lesz majd szüksége.

Nem tudom, hogy így van-e. Csak azt tudom, hogy ennek ellenére szeretett volna maga mögött tudni egy szerkesztőséget. Biztosan rajta is múlt, hogy a munkájában magára maradt. Nem lehetett könnyű együtt dolgozni vele, mert tántoríthatatlan volt, a lelkiismeretére hallgatott, vehemensen védte az igazát, vállalta a hiteles újságírást – és az bizony konfliktusokkal jár. Vállalta, mert bízott magában, de nem volt könnyű, ám ő erős volt, mert muszáj volt erősnek lennie. Mindkét hivatását, a színészetet, majd az újságírást is nehéz összeegyeztetni a gyerekneveléssel, a családi élettel. Ez önmagában is nagy kihívás, de a sors nem volt kegyes hozzá. Túl kellett élnie az elfogadhatatlant, azt, amihez fájdalomban, megpróbáltatásban nem ér fel semmi. Elveszítette előbb ikreit, majd huszonéves fiát. Sokszor gondolok arra, miért kerültünk közel egymáshoz, miért értettem meg reakcióit, kedves, de kissé távolságtartó stílusát. Talán, mert én is túléltem hasonló tragédiát, és mindketten keresztülmentünk egy hosszú folyamaton, mely közben máshová helyeződtek a hangsúlyok, átrendeződtek az emberi kapcsolatok.