Nem Felejteni, Csak Túllépni – Alice In Chains: 'Rainier Fog' Lemezkritika | Rockbook.Hu - Meseillusztrációk – A Jugyu Gyaksuli Könyvtári Blogja

July 27, 2024

Aztán a Fly fel is oldja ezt a brutális hangulatot, az első akusztikus nóta ez a sorban, és igazából önmagában nem is rossz. Csak azért érzem kicsit gyengécskének, mert ilyen téren annyira zseniálisakat alkottak már, hogy bizony nehéz minden egyes alkalommal felnőni hozzá, még ha nem is más a mérce, mint ők maguk. Ettől függetlenül jól esett hallgatni, és jó helyen is sütötték el. S ha már úgyis annyi szó esett a múltidézésről, a refrén végén, egészen konkrétan a "They paved the road with fool's gold" sornál egyből úgy rázott ki a hideg, mint amikor a Breaks My Backet hallgattam a Boggy Depotról. Még azt is el tudom képzelni, hogy nem is véletlen ez teljesen. Video of Alice in Chains - Drone (OFFICIAL 2018) A Drone bluesos hangulatú nyitótémája egyszerre hozta magával a Hate To Feel hangulatát a réges-régi, Facelift előtti demók atmoszférájával, amikor még ők is bőven a saját útjukat keresték. Aztán mégis átfordul valami teljesen másba. Mintha csak be szeretnének minket palizni. "Azt hitted, hogy most hallasz egy olyan számot, ami mintha csak a Dirtről maradt volna le.

Ide sorolnám a líraibb hangulatú Fly-t, meg a lebegős-sejtelmes Deaf Ears Blind Eyes is akadály nélkül hozza a '90-es évek világát, a hullámozva vánszorgó, kellemetlenül sikerült tripet megzenésítő So Far Underrel együtt. A záró, hét perce feletti All I Am pedig a zenekar olyan mérföldköve, amit talán még sosem csináltak, ennyire végtelenül szívbemarkoló módon reménytelen, végtelenbe nyúló dalt talán sosem írtak, főleg tőlük ennyire szokatlan zenei eszköztárral. Egyszerre okoz konstans libabőrt, és végtelenül összetörtnek érzed is majd magad, ha hallgatod. A gitárszólókat külön ki kell emelnem, mindenhol csodálatosak, káprázatos Jerry Cantrell játéka, valahogy most mintha újraértelmezte volna önmagát, és mindent, ami benne, meg az ujjaiban, a szívében rejtőzött. Mindegy, hogy csak pár hangot fog le, vagy egy hosszabb témába bonyolódik bele, minden gitárszóló különálló, tükörfényesre csiszolt gyöngyszem, amely kisimogatja a gyűrődéseket a lelkünkből. És akkor meg is követem magam rögtön, hogy miért rokonszenves az újkori pozitív Alice In Chains, hiszen a Rainier Fog ugyan nem depresszív, de bizonyos pontjain végtelenül szomorú.

Ezt az új lemezt már 8-10 alkalommal meghallgattam, emiatt a cikkel is vártam egy kicsit, de megérte, hogy hagytam egy ideig ülepedni. Már a borítónál megálltam egy pillanatra. Azok a rajongók, akik kedvelik a konteókat, kapnak is belőle rögtön. Mindent látó szem? Ráadásul egy piramisszerű formában? Kíváncsi vagyok, születnek-e ezzel kapcsolatban érdekes teóriák. A mai kor szokásainak megfelelően szép lassan csepegtettek az albumból, hogy még jobban várjuk a megjelenést. Előzetesen három dalt kaptunk, no meg egy budapesti koncertet, ahol az egyik tétel, az albumnyitó The One You Know is a setlist része volt. Egy szaggatott ritmusú, bólogatós, hatalmas refrénnel bíró dalról beszélünk, benne az Alice In Chains lényegének minden összetevőjét megtaláljuk, így máris helyet követel magának a klasszikusok között. A címadó Rainier Fog az AIC mélyebb témáit idézi fel bennem. A közepén lévő nyugis, elszállós rész nagyon jó, Duvall hangja pedig tökéletes. Ezer százalékig a legjobb döntés volt vele folytatni az életművet.

megjelenés: 2018 kiadó: BMG pontszám: 10 /10 Szerinted hány pont? Lehet, merészség azt kijelenteni, hogy a DuVall-féle lemezek közül ez az új a legtartalmasabb, legjobb, legmélyebb, leginkább magával ragadó – ki-ki ízlése szerint alkalmazza a jelzőket, és biztos, hogy egy év múlva újra meg fogom vizsgálni ezt a kérdést, de jelenleg annyira közel érzem magamhoz ezeket a dalokat, mint mondjuk egy minden idők best of AIC válogatását. Mindenesetre a valóban túlzó jelzőket mellőzve főhajtás illeti Jerry Cantrellt, hogy ilyen mélyre engedett bennünket a saját legbenső intim szférájába – a lelkébe –, amihez elég csak beleolvasni pár dalszövegbe. Noha ízig-vérig Alice In Chains a zene, néhány "apróságot" tekintve, amelyek a lemez fő csapásvonalát is megadják, azt mondanám, hogy ez összességében több. De minél több? A soknál több? Úgy érzékeltetném, hogy más, rájuk korábban nem jellemző ízeket is megvillantanak, ez pedig magasabbra helyezi ezeket a dalokat. (És megint, minél magasabbra? Mi a magasság mércéje egyáltalán?... )

Az egy dolog, mindenki tudja, hogy a legjobb lírai dalokat a rockzenészek tudják írni, ám megkockáztatom, hogy az All I Am olyan szintű mű, amilyet a rockzene, illetve minden egyéb zene történetében csak nagyon keveseknek sikerült alkotni. Ha ilyen dalokat tudnak írni 2018-ban, akkor nincs miért aggódni. Mélységesen szép és magával ragadó, de van benne egy adagnyi fájdalom is, mindez tökéletesen ötvözve. Megjegyzem, ez benne volt a zenekarban. Amikor 2016-ban kijött tőlük a Rush-feldolgozás, a Tears, már akkor az járt a fejemben, hogy milyen nagyszerűen elkapták a dal hangulatát. Érdemes azt a szerzeményt is meghallgatni, annak is nagyobb nyilvánosságot kellett volna kapnia. De vissza az All I Am-re! Ha létezne, illetve ha olyan hatása lenne az MTV-nek (a félreértések elkerülése végett, a Music Television-re gondolok), mint volt a '90-es évek elején, akkor ez a dal minden kaput megnyitna a zenekar előtt. Az album hangzásáról különösebben nem akarnék írni: kiváló, ahogy azt sejteni lehet.

Így volt ugye? Ismerd be. Nem baj, de akkor most nagyon meg fogsz lepődni. " Ilyen gondolatok motoszkáltak a fejemben, és habár imádom azt az albumot elejétől végéig, de hálát adok Jerry Cantrellnek, William DuVallnak, Mike Ineznek és Seann Kinneynek, hogy nem olyan, olcsó trükkökkel próbálkoztak, mint gyakorlatilag a saját régebbi dalaikat lenyúlni, a kreativitás bármiféle jele nélkül. Egy nóta van, amit nem tudok igazán hová tenni, a Deaf Ears Blind Eyes. Egy kicsit semmilyen lett, pedig érdekes benne a zongorabetét, ami ráadásul még meg is lepett. Gyönyörű harmóniákkal operál a gitárszóló, az azt követő énektémáról már nem is beszélve. De mégis kevés. A Maybe viszont egyből visszaránt. Kifejezetten tetszenek benne a bontogatott akusztikus gitárfutamok és újfent a refrén. Jön aztán So Far Under, ami a második kislemez volt, így ismerhetjük már egy ideje. Számomra ez inkább a lemez azon, egyébként kisebbik részéhez tartozik, amelyekre kevésbé jellemző a Rainier Fog egyedi atmoszférája.

Nagyon üres lett így az olvasóterem és a könyvtár előtti folyosó, de megmaradtak a fényképek a gyönyörűséges műveitekről, amelyet a Varázsturbán, a korbács meg a szőnyeg c. török népmeséhez készítettetek. Mindenkinek gratulálunk, a jutalmakat rajztanáraitoktól vehetitek át! Külön öröm számunkra, hogy nem csak az iskolából érkezett pályamű, hanem a távoli Kislángról is. Nyári Zsolt (felkészítő tanára: Harsányi Zsoltné), a Tamási Áron Általános Művelődési Központ 4. b osztályos tanulója is elküldte rajzát a török népmeséhez! Köszönjük és külön gratulálunk neki! A kiállítás képei: Ha szeptember 30., akkor Népmese napja az idén is! Mint tudjátok, ez a nap a nagy mesemondó, Benedek Elek születésnapja, amit minden évben egész napos mesefolyammal ünneplünk. Idén egy picit "csavarunk" a dolgokon, mert most nem csak magyar népmeséket fogunk mondani, hallgatni, illusztrálni, hanem keletebbre nézünk, egészen Törökországig! PDF LETÖLTÉS Konyv: Magyar nepmesek - A mindent jaro malmocska es mas mesek. Az idei a TÖRÖK NÉPMESE NAPJA LESZ! Miért is? 2010-ben Pécs mellett Isztambul is Európa Kulturális Fővárosa, ezért állítjuk a török népmeséket és a török művészetet a középpontba.

Pdf Letöltés Konyv: Magyar Nepmesek - A Mindent Jaro Malmocska Es Mas Mesek

Az alkotáshoz eredetiségigazolást adunk! Önnek is van Jaschik Álmos képe? Kérjen ingyenes értékbecslést, akár teljes hagyatékra is! Hasonló alkotását megvásároljuk készpénzért, átvesszük aukcióra vagy webgalériánkban kínáljuk. Legnagyobb magyar festménygyűjtemény Több mint 100. 000 magyar művészi alkotás. Ingyenes festmény értékbecslés Ingyenes festmény értékbecslés

Az Alexandra kiadó két legújabb kötete a generációk által ismert és szeretett Magyar népmesék sorozat meséit tartalmazza. A Magyar népmesék sorozat az elmúlt évtizedek során fogalommá vált: a szignált, a népi motívumok között a címet megéneklő piros kismadarat generációk ismerik és szeretik, csakúgy, mint a mesék szereplőit: Holló Jankót, a furfanggal minden helyzetet megoldó szegény embert, a makacsságával az ördögöt is sírba vivő székely asszonyt vagy éppen a vén Pulutó szép kicsi fiát, Pinkót. Ezek a népszerű elbeszélések most képeskönyv formájában kelnek életre: a mesék és a rajzfilmekből jól ismert illusztrációk olyan hangulatot teremtenek, hogy a könyvet forgatva az egész történet lepereg a szemünk előtt, s már-már halljuk a narrátor, Szabó Gyula semmi mással össze nem téveszthető hangját. A képeskönyv anyagából hangoskönyv is készül, amely egyrészt jól kiegészíti a mesekönyvet, másrészt fantáziánkat éppen ellentétes munkára serkenti, hiszen a hangoskönyv hallgatása közben a zene és a szöveg idézi meg a Magyar népmesék jellegzetes képi világát.

Jégvarázs Játékok Lányoknak