Napi Idézetek Bölcsességek - Thalia Színház Szineszek
Az alábbi képre kattintva a bölcsességek mellett meghallgathatod a Dalai Láma üzentetét is, amihez kellemes kikapcsolódást kívánok. Nagyobb házak, kisebb családok; Több háztartási gép, kevesebb idő; Több végzettség, kevesebb ész; Több tudás, kevesebb bölcsesség; Több szakértő, több probléma; Több gyógyszer, kevesebb egészség. A Holdra mentünk, és visszajöttünk, De az új szomszédhoz át nehezen jutunk. Több számítógép több adattal, Több másolatot készít mint valaha, És mi egyre kevesebbet érintkezünk. Sok mennyiség és kevés minőség, Gyors étel és lassú emésztés, Nagy emberek és kicsiny jellemek, Magas profit és sekély kapcsolatok. Viccek, idézetek, bölcsességek. Olyan kor, Mikor sok van az ablakban, De semmi a szobában. (XIV. Dalai Láma: Korunk paradoxona) A szerelem széppé teszi azt, amink van, visszaadja amit elvesztettünk, sőt azzal is megajándékoz, ami eddig nem volt a miénk. /Nicolas-Sebastian Roch de Chamfort/ Mosolyogjatok egymásra, a férjetekre, a feleségetekre, gyermekeitekre, válogatás nélkül minden embertársatokra – s ez segít majd, hogy kibontakoztassátok egymás iránti szereteteteket.
- Viccek, idézetek, bölcsességek
- Nagyapja és szülei tanították a kommunizmussal szembeni ellenállásra és a hitre a nagy magyar színésznőt
Viccek, Idézetek, Bölcsességek
Kérdezik tőle: - Mi történt magával bátyám? - Kimentem, elővettem, hát láttam, hogy nem az enyém, és visszatettem. Ha elalszom - Jean, ha elalszom, oltsa le a villanyt. - Rendben van, uram. Majd szóljon, ha elaludt. A szeretőm - Látja ott azt a két hölgyet? - Látom! - Elárulom magának, hogy a baloldali a feleségem, a jobboldali pedig a szeretőm! - Érdekes, nálam ez éppen fordítva van! Palotapincsi az állatorvosnál Egy fiatal, csinos szőke hölgy ül az állatorvosi rendelőben és egy palotapincsit simogat a kezében. Odamegy hozzá egy férfi és ezt mondja: - Szívesen lennék a kutyája helyében! - Nem hiszem, épp kiheréltetni viszem... Haldokló öregember Haldoklik az öregember. Körülötte a bánatos család. - Mi az utolsó kívánsága édesapám? - kérdezik a gyermekei. - Úgy ennék egy kis szart! - válaszol a haldokló. - Na, de édesapám... - méltatlankodnak a többiek, de hát az utolsó kívánság az szent, így kerítenek egy tál gőzölgő szart. - Jó? - kérdezi az öreg. - Nem tudjuk! - jön a válasz. - Akkor kóstoljátok meg!
Ez bizonyos, ez a dolgok rendje. (... ) Senki sem akar meghalni, de ez a körforgás része, úgy, mint a születés. Nem élhetsz halál nélkül. Örök kaland c. film A szívből jövő nevetés jó módja annak, hogy felrázzuk magunkat anélkül, hogy kimennénk a szabadba. Norman Cousins
Nagyapja És Szülei Tanították A Kommunizmussal Szembeni Ellenállásra És A Hitre A Nagy Magyar Színésznőt
Ön a Nemzeti Színházhoz került ki gyakorlatra. Mi ugrik be arról az időszakról? Ott játszottam először közös darabban az édesapjával, Sztankay Istvánnal. A Nemzeti akkori kamarájában, a Katona József Színházban, a Huncut kísértetek című előadásban. Neki Pápai Erzsi volt a párja, nekem Szokolay Ottó és Sinkó László. A dolog szépséghibája – ha esetleg rákérdezne, milyen élmény volt akkor vele játszani –, hogy nem volt közös jelenetünk; s akkor még visszahúzódóbb voltam, színészek öltözőjébe nem mertem bekopogtatni szakmai tanácsért. Ám amikor Egri István megrendezte a Nemzeti Színházban Shakespeare Tévedések vígjátéka című darabját, és engem is elhívott főiskolásként, amely műben édesapja alakította Syracusai Antipholust – ott már kaptam tőle szakmai segítséget. Budapest, 1969. május 5. Sunyovszky Szilvia Dona Beatrix és Szokolay Ottó Don Juan szerepében Calderon: Huncut kísértet című vígjátékának próbáján a Katona József Színházban Forrás: MTI/Keleti Éva Konkrétan? Nem igazán rám szabott karaktert, a Kurtizán szerepét bízták rám.
Hamlet előtt eljátszatta vele Lorenzacciót – ami valójában egy "kis Hamlet" – Alfred de Musset azonos című darabjában. Ráiskolázta a már akkor sem kis színésznek számító Gábor Miklóst egy kiemelkedő Hamlet-alakításra. Az a színházi világ, amely lehetőséget adott erre – elmúlt. Említette, hogy ifjan még nem volt képes olyan önfegyelemre, mint például Uray Tivadar. Ugyanakkor, mivel szüleimnek köszönhetően közelebbről ismerhettem nemzedéke színházi képviselőit, azt tapasztaltam: megejtő zabolázatlanságok ellenére olyan eleganciát, stílust, tartást képviselnek, amely ugyancsak múlandóban van. S ami nem a társulati lét függvénye. Sok ember azért vesztette el a tartását, stílusát, mert engedett a körülményeknek, divatoknak. Vagy mert megtetszett neki a szabadosság. De vannak, akik nem vesztették el az említett értékeket. Azok sincsenek kevesen, akiknek van tartásuk, koncepciójuk, hivatásérzetük. Emberhez méltó habitusuk. Jó volna, ha őket állítanák piedesztálra a fiatalok elé, hogy megtanulják, melyek a viselkedés, a közönséggel való kapcsolattartás szabályai.