Szüleim Emlékére Idézet: Vidám Jó Reggelt Péntek
Drága szüleim, keresztszüleim emlékére! Juhász Gyula Consolatio Nem múlnak ők el, kik szívünkben élnek, Hiába szállnak árnyak, álmok, évek. Ők itt maradnak bennünk csöndesen még, Hiszen hazánk nekünk a végtelenség. Emlékük, mint a lámpafény az estben, Kitündököl és ragyog egyre szebben És melegít, mint kandalló a télben, Derűs szelíden és örök fehéren. Szemünkben tükrözik tekintetük még S a boldog órák drága, tiszta üdvét Fölissza lelkünk, mint virág a napfényt És élnek ők tovább, szűz gondolatként. Csinibaby - G-Portál. Juhász Gyula Egy hangszer voltam... Egy hangszer voltam az Isten kezében, Ki játszott rajtam néhány dallamot, Ábrándjait a boldog szenvedésnek, Azután összetört és elhagyott. Most az enyészet kezében vagyok De fölöttem égnek a csillagok. Heltai Jenő Kérdőív Mikor elnémul megkínzott szived, Eléd teszik a nagy kérdőivet. Mit mozdulatlan ajkad elsóhajt, A láthatatlan jegyző jegyzi majd. Mit fogsz felelni -- mert felelni kell! -- Az életedet hol hibáztad el? Hol kanyarodtál balra jobb helyett?
- Szüleim emlékére idézet az
- Szüleim emlékére idézet karácsony
- Vidám jó reggelt vietnám
- Vidám jó reggelt szép
Szüleim Emlékére Idézet Az
Gyakran megsimogattak és ez nekem nagyon jól esett. Szépen növögettem, egyre szűkebbnek bizonyult a lakhelyem. Sokat mocorogtam, ilyenkor az anyukám megcsiklandozta a lábacskámat. Remekül elszórakoztunk. Fémes koccanások, csörgések, sürgés-forgás. Az anyukám szíve egyre hevesebben vert a fejem felett. Mi történt? Tudni akarom! Megérkeztem. Itt vagyok ebben az új világban. Remek dolog az élet. Vannak játékaim, ágyam, puha takaróm. Esténként az apukámmal nagyokat fürdünk. Mindenki nagyon szeret engem Elkezdtem nőni, és ezt egészen addig abba sem hagyom, míg olyan nagy nem leszek, mint a papám. Örülök, hogy ide születtem. Örülök, hogy Ők a szüleim, nagyon szeretjük egymást. Most már úgy hívnak minket, hogy CSALÁD. Mindenki: Az idő gyorsan szalad. Már elmúltam … éves. Szüleim emlékére idézet az. Láttam esőt, havat, erdőt, folyót, tavat, de még nem tudom, miért kék az ég? Miért illatosak a nagymama virágai, miért szalad minden, ha a vonaton ülünk? Mindent tudni akarok! Olvasni a papírról, a helyét a kockáimnak, biciklizni, és fölmászni a mászóka legfelső fokára.
Szüleim Emlékére Idézet Karácsony
Ha itt lennél, büszke lennél, Hogy akit neveltél mennyit elért. Tekints le rám..... Tudom, látsz engem, és hallod ezt a dalt... Alex Tamás: Emlékdal Csak a jók mennek el, ők hagynak el, Mit ők hoztak el, ők viszik el. Ez nem tünik fel, míg együt vagyunk, Csak a jók ünnepén ha az égben vagyunk A jók mennek el, s ránk száll az éj Ők hagynak el, az álmunk övék. Ez nem tünik fel míg együtt vagyunk, De a jók ünnepén találkozunk. Szívük megpihenni tér ott lent a mélyben, Lelkükre angyalok vigyáznak fent az égben. Legyen békesség velük a hosszú úton, És áldd meg öket Istenem! Szüleim emlékére! - YouTube. Miért múlik el az élet? Miért van az, hogy nincsen visszaút? Mert mindent, amit ők hoztak el nekünk, Bennünk él tovább majd ugyanúgy. És áldd meg őket Istenem! Mert mindent amit ők hoztak el nekünk, Bennünk él tovább majd ugyanúgy
Beküldte: noddy77, 2008-11-26 00:00:00 | Egyéb Elmentek Ők mindketten, akkor én "felnőtt" lettem. Fájdalmas e felnőtté válás, nincs visszaút, nincs megállás. Nem mondja többé senki: gyermekem, s nem szól szelíden: gyere, segíts nekem. Behunyom szemem, itt vannak velem, hangjukat még most is hallom szüntelen. Kedves és csendes, néha türelmetlen, de megértem én, hisz én is anya lettem. Féltettek, óvtak, rám mindig vigyáztak. Igaz csak ritkán, a sors így hozta, együtt lehettünk nyaranta. Ilyenkor újra gyermekük lehettem, kint dolgoztunk együtt a kiskertben. Anyám szavát még ekkor is ittam, mert Tőle csak jót tanultam. Szüleim emlékére idézet karácsony. Apám csendes, becsületes ember, Ki nem oly rég hagyott itt engem. Drága szíve nem bírta a magányt, Elment azután, Ki csak Őreá várt! Együtt vannak Ők most, és onnan figyelnek, Őket látom most is, bármerre nézek. Velem lesznek mindig, a szívemben élnek, s úgy élek, ahogy Ők éltek.
Jó reggelt, kellemes vidám napot kivánok! - YouTube
Vidám Jó Reggelt Vietnám
Jó reggelt, vidám napot mindenkinek - YouTube
Vidám Jó Reggelt Szép
A Nyúl csak most kapott észbe. Megnézte jól, hogy mi az, ami a kezét-lábát fogva tartja (bárcsak nézte volna meg előbb! ), és látta, hogy nem más, mint egy baba formára gyúrt nagy darab fekete szurok. Nem kellett sokáig törnie a fejét, hogy rájöjjön: most az egyszer a Róka járt túl az ő eszén. Nem szólt egy szót sem, mert tudta, hogy a Rókától hiába várna segítséget. Csak ült, csak ült a szurokbabával az út szélén, a kő tövében. A Róka pedig csak hempergett, hempergett a porban, és nevetett, nevetett, mintha sohasem akarná abbahagyni. Rémusz bácsi felállt a padról. – Vége? – kérdezte a Kisfiú. – Vége – felelte az öreg. – Mára vége. – Azt mondtad, hogy a Róka nem fogja meg a Nyulat! – szólt csalódottan a Kisfiú. – Nem is a Róka fogta meg – mondta Rémusz bácsi -, hanem a szurokbaba. Vidám jó reggelt vietnám. – De a szurokbabát a Róka csinálta! – ellenkezett a Kisfiú. – Az igaz – bólintott az öreg néger. – De azért nincs baj. Hiszen a Róka még a porban hempereg, egy ujjal sem bántotta a Nyulat. – Akkor a Nyúl még megszabadulhat?
A szurokbaba azonban nem eresztette el a Nyulat, és nem is válaszolt. Erre a Nyúl beváltotta a fenyegetést: bal felől is pofon vágta a szurokbabát. Persze hogy a bal lába is beleragadt a fekete kulimászba. – Ez már aztán több a soknál! – kiabált a Nyúl. – Ha el nem ereszted a két kezemet, megrúglak! De a szurokbaba erre sem eresztette el a Nyulat; csak ült, csak ült, az út szélén, a kő tövében. Vidám jó reggelt szép. A Róka pedig (akinek már a könnye folyt a kacagástól) ott lapult az árok mélyén, a bokor mögött. A nyúl egyre jobban nekimérgesedett. Haragjában a két hátsó lábával nekiugrott a szurokbaba hasának. Meg is bánta rögtön, de már későn, mert most már nemcsak a két mellső lábát, hanem a két hátsót is fogva tartotta az olvadt szurok. Mozdulni is alig bírt. A szurokbaba csak ült, csak ült az út szélén, a kő tövében. Hanem a Róka nem lapult tovább az árok mélyén, a bokor tövében. Szép csendesen odalopózott a Nyúl mögé, és szelíden, ártatlanul, mint aki csak most érkezett, ráköszönt: – Jó reggelt, Nyúl barátom!