Több, Mint Egymillió Néző! | Fekete-Kiss Sándor Énektanár | Hangdala - Jobbagyféltekés Énektanulás Nem Csak Bátraknak! / Seregély És Galamb – Wikiforrás
Kedves Növendékem, Costantini Diana az érettségi évében a tanulás mellett továbbra is készítette a videóit. Érdekes módon az egyre újabb videók egyre sikeresebbek is lettek, egyre több nézőt vonzottak. Már a kezdet is nagyon jó volt, napok alatt százezrek nézték meg az első videókat is, és azóta is, bármikor videókat rak fel Diána a közös munkánk gyümölcseként az mindig sikeresebb és sikeresebb lesz. A hangfelvételt profi stúdióban vette fel, és a videókat is ott készítette el, a rendezésben, kosztümben, díszletezésben, designban minden esetben oroszlánrészt vállalva. Minden egyes videó látványvilágában is nagyszerű, és mindegyik egyéni megoldásokat mutat fel, saját világot teremtve. Így volt ez a legutóbbi videójában is, és munkáját pazar siker koronázta. Megvalósult az álma: ez a videó már túllépte az egymillió nézőt! Egy nagyon nehéz számot választott, a Linkin Parktól a Talking To Myself címűt. 1. 166. 558-nál tart a nézőszám a mai nap, 2020. június 25-én. Az előző videója is Linkin Park volt, a Numb, az is 774.
(De a maga 35 percével legalább rövid. ) A pontszámmal gondban vagyok. Rock/metal-skálán értelmezhetetlen lenne számszerűen értékelni az albumot, mivel köze nincs a rock/metal vonalhoz, popnak meg totál közepes és semmilyen. Még csak azt sem tudom, mihez kellene viszonyítanom... A legutóbbi, ennél azért egy fokkal kevésbé bepuhult, de szintén elég jellegtelen Nickelbackre 5 pontot adtam, az elég rossz Minutes To Midnightra szintén, a One More Light szerintem gyengébb mindkettőnél, szóval legyen mondjuk 4. De bizonytalan vagyok, van-e értelme egyáltalán pontozni egy ilyen anyagot a Shock! -on, szóval mindenki kezelje ezt így.
megjelenés: 2017 kiadó: Warner Bros. pontszám: 4 /10 Szerinted hány pont? Ugyan Chester Bennington szokatlanul hevesen reagál azon találgatásokra, hogy az egyértelmű váltás mögött üzleti szempontok húzódhattak meg, az ember sajnos ösztönösen erre gondol, hiszen a legutóbbi The Hunting Party t pont rockosra vették, és nem nagyon hozta a várt eladásokat. Persze aláírom, ettől még akármilyen lehetett volna a One More Light, hiszen a csapat úgy nagyjából a Minutes To Midnight óta kínosan ügyel rá, hogy még véletlenül se hozzák ki kétszer egymás után ugyanazt a lemezt. De valahogy nehéz elkerülni a frontember által olyannyira kárhoztatott gondolatokat, ha egyszer az új album hangszerelését, hangulatát, megszólalását tekintve egyaránt teljesen olyan, mint azok a modern, r&b-s alapú, hip-hopos fűszerrel alaposan megszórt popzenék, amik a rádiókban vagy a zenetévék még megmaradt zenei műsoraiban jönnek szembe. És ezt most szó szerint vedd. Chester és Mike Shinoda hangja természetesen beazonosítható, de ismeretlenül néhol még így sem mondanám meg, hogy a Linkin Parkot hallom.
Ezzel nincs gond, ennél a bandánál eddig is sok minden befért a képbe, itt viszont nem nagyon találok fogódzót. Egyszerűen nem olyan erősek a nóták, mint amilyennek lenniük kellene. Bizonyára lesz, akinek bejön ez az album – a Linkin Park tábora nagyon széles és ebből kifolyólag igen sokszínű is –, meg olyan is, akit erős émelygés fog majd el az olyan dalok hallatán, mint a két rapperrel megerősített Good Goodbye, a címével ellentétben csata helyett mondjuk egy bögre meleg tej mellé, a garantált esti elalváshoz passzoló Battle Symphony, netán a Kiira segedelmével összehozott, egyáltalán nem súlyos Heavy. Én őszintén szólva nem nagyon tudok mit lépni a One More Lightra: egyszerűen átfolyik rajtam, semmit sem mond nekem. Ez pedig aligha a poposságnak köszönhető. Sokkal inkább annak a számlájára írom, amit már az előbb is pedzegettem: nem csak mindent vivő slágereket, de kiemelkedő dalokat sem igazán hallok a lemezen. Egyet sem. Ez sajnos tényleg totál jellegtelen háttérmuzsika, ahogy az amerikaiak mondják, liftzene, méghozzá elejétől végéig.
Az olvasottság nem publikus. magyarul, dalfordítás, magyar szöveg A következő dal gitár riffje mára ikonikussá vált (mindenhol hangsúlyozzák – így jegyezzük is meg - hogy nem basszusgitárról van szó, a gitár hangját mélyítették mechanikusan egy oktávval). Az együttes két tagból állt, Meg White (dob, ének) és Jack White (ének, gitár, billentyűs hangszerek), a vezetéknevük azért egyezik meg, mert egy elvált házaspárról van szó. Sosem gondolkodtam rajta, de ha engem bárki kérdezett volna valaha a "seven nation army"-ról, én biztos azt mondtam volna, hogy az egy együttes. De szerencsére senki nem kérdezte még ezt tőlem, mivel mint a fentiekből is látszik, ez egy szám címe. A "seven nation army" a dalszerző egy gyermekkori elhallásából jött, az Üdvhadsereg (vallási-jótékonysági szervezet, angolul Salvation Army) nevét értette így kicsiként, ezt többször is megerősítette különböző interjúkban. Arról is beszélt, hogy azt a bizonyos meghatározó gitár dallamot arra az esetre szánta, ha egyszer felkérnék egy Bond betétdalra, de végül mégis úgy döntött, hogy felhasználja ehhez a dalhoz.
A Linkin Park az első pillanattól fogva kimatekozott módon popos és rádióbarát volt. Már a 2000-es Hybrid Theoryn is szép számmal akadtak momentumok a gitárgazdagabb pillanatok között-mellett, amelyek tokkal-vonóval együtt felfértek volna akkoriban egy Backstreet Boys- vagy N'Sync-lemezre. Tekerj mondjuk az In The End klipben 2. 10 környékére, és mondd azt rezzenéstelen arccal, hogy amit látsz és hallasz, az távol áll a fiúbandás vonaltól! Szerintem nem fog sikerülni... A csapatnak később is akadtak visszafogott-higgadt dolgai, viszont a One More Light még ezekhez képest is durva váltást jelent. Az elsőként bemutatott dalok és a melléjük kiadagolt nyilatkozatok ezúttal nem hazudtak és nem túloztak: ennek az albumnak tényleg semmi köze a rockzenéhez. És ez így, ebben a formában még akkor is meglepő, ha a Linkin Parknak azért régebben is akadtak abszolút nem a rocktábort célzó megmozdulásai, legyen szó a remixalbumokról, a Jay-Z társaságában készített Collision Course-ről vagy akár az A Thousand Suns lemezről.
Megfizetnek érte hogy állandóan a hátam mögött pusmognak. Én meg már magamban beszélek éjszaka mert nem tudom elfelejteni, állandóan ez jár a fejemben még akkor is amikor a cigim mögé bújok. Az üzenet kiolvasható a szememből. ez áll benne: ne foglalkozzatok ezzel! Nem akarok hallani róla, mindenkinek van valami hozzászólása, mindenki jól informált, Anglia királynőjétől kezdve egészen a pokol kutyáiig. És ha elcsíplek amikor újra erre jártok, felszolgálom nektek (saját verziómat), de ez nem az amit hallani szeretnétek, mégis ez az amit fogok tenni. És egészen belülről jön egy érzés, ami azt sugallja: a magad dolgával törődj! Elmegyek Wichitába, el ebből a cirkuszból örökre, kidolgozom a belem a földeken, minden pórusomból izzadság folyik majd és csak folyik folyik folyik a vérem az úr színe előtt a szavak ömlenek belőlem és már nem gondolkodom ezen többet. És vérfoltjaim azt mondják nekem: indulj, menj haza! Songwriter Jack White Fordította Kekecblogger A szemfájdító videó: Honnan lehet ismerős a dallam?
A Galamb Szárnyai 2
Lyra Mundi sorozat. Európa Könyvkiadó. Budapest 1984
A Wikiforrásból Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez Szögön pihen már a kasza, a sarló: Búzamezőkön mered éles tarló. Néptelen, némán nyujtózik a róna, Csak itt-ott sír még rajta tücsöknóta, S ahol hevertek arany buzarendek, Fehér galambok szemet szedegetnek. Kinek befedi a világot szárnya, Van gondja neki az égi madárra. Az Ur akará, hogy buza teremjen És hogy a kalász ért szeme kipergjen, Hogy gyönge madár töltse kedvit azzal, Hogy várja szegényt a teritett asztal. Öregje békén eszik a seregnek, Mig a fiókák föl-fölijedeznek: Ők még nem tudják, hogy mindig övék a Betakarított termés maradéka S hogy a tanyai nép apraja-nagyja Isten madarát becsületbe tartja. A szorgos csapat lassu pityegéssel Tarlók közepén terül szerteszéjjel, De nagyijedten össze-összerebben, Hogyha fölötte ölyü, kánya lebben. A makói Galamb technikum országos népszerűségnek örvend : hirok. Hanem a veszélyt hamar elfelejtik, S a szemkeresést megin' ujra kezdik. S mikor sebesen tovakarikáznak Piros tüziben a napnyugovásnak, Szárnyuk ütemes, lassu suhogása Tán az anyaföld imája, fohásza, Mit, beleveszve az ég peremébe, Fölvisznek az Úr szent szine elébe.