Tomb Raider: Definitive Edition - Ismertető/Teszt - Playdome Online Játékmagazin - Csípőprotézis Műtét Után 4 Héttel
Sosem szerettem a Tomb Raidert. Utáltam a rettenetes irányítását, az iszonyatosan gáz automata célzást, a hosszú, unalmas felfedezéseket, a karok húzogatását. Mindent. Éppen ezért örültem nagyon, amikor a Square Enix bejelentette, hogy a Crystal Dynamics fejlesztésében teljesen rebootolja a szériát. Valószínűleg számos régi Tomb Raider-rajongó eret vágott magán, amikor kiderült, hogy kedvenc sorozatukból egy Uncharted-klón készül, mindenki más azonban örülhetett, mert a széria végre átlépett a 21. századba, ledobva magáról minden terhet, amit az utóbbi évtizedben cipelnie kellett, és amire láthatóan (az eladási adatokból) egyre kevesebben voltak kíváncsiak. Lara egy emberközeli, szerethető karakterré változott a hideg, darázsderekú bombázóból. Persze most is csini a lelkem, de legalább el tudod képzelni, hogy ilyen lány tényleg létezik a valóságban. Mint ahogy a "King Kong találkozik az Indiana Jonesszal"- történet is olyan, amibe viszonylag egyszerűen bele tudja képzelni magát bárki.
Ezek mellett Lara jellemfejlődése és átalakulása is hihető: igen, kicsit hamar vált át szerencsétlen kiscsajból gyilkológéppé, de a narratíva ezt viszonylag jól alátámasztja: kezdetekben csak védi magát, később pedig megtörik, és killing spree-re indul íjával, baltájával, és minden más eszközével, amit a szigeten talál. Kiemelkedő sztori ez? Nem. Felejthető, sablonos karakterekkel van tele? Igen. De valahogy mégis szerethető az egész. Valójában úgy gondolom, ha a Tomb Raider nem olyan címekkel jelenik meg egy évben, mint a The Last of Us, akkor akár néhány évjátéka díjat is besöpörhetett volna, így viszont némileg mellőzték mindenhol - kivéve a Gamekapcson, nálunk szinte mindenki megemlítette a maga kis listájában. Persze nem csak azért, mert bele tudtuk magunkat élni a fiatal Lara kalandjaiba, hanem mert a játékmenet is jelentősen megváltozott. Elfelejthettük az idegesítő, centire kiszámolt, buta animációs fázisokkal nehezített ügyességi szekciókat és karhúzogatásokat, meg tekergetéseket.
Pimp my Tomb Raider Az első és legfontosabb dolog a Definitive Editionnel kapcsolatban, hogy a játékmenet fikarcnyit sem változott a tavaly megjelent verziókhoz képest, egyedül a tartalomban van némi eltérés, ugyanis a nextgen átirat tartalmazza az összes DLC-t is, mind a 26-ot. Ha viszont valakinek csak emiatt csillanna fel a szeme, jó ha tudjátok, hogy a méretes felhozatalból mindössze a Tomb of the Last Adventurer ér valamit, ez ugyanis az egyjátékos részt egészíti ki egy újabb rejtett sírral (a második pályán, mikor először találkozunk farkasokkal). A többi főleg multis extra (fegyver és pálya), és a többszemélyes módról még egy év elteltével is csak annyit lehet mondani, hogy teljesen feleslegesen került a játékba, és még az új cuccok birtokában is szimpla időpocsékolás elindítani. A Crystal Dynamics szakemberei a játékmenetet tehát nem birizgálták, ellenben a program alatt dolgozó motorba jócskán belenyúltak, hogy a Definitive Edition a lehető legjobb formáját mutathassa az új konzolokon.
Ami miatt ez a Definitive Edition, az a grafika, amit teljesen felújítottak az Xbox One és a PlayStation 4 hardverére, és ami így már több ponton maga mögé utasítja a maximumra húzott PC-s verziót is. Ez nagyrészt annak köszönhető, hogy a konzolokon a fejlesztők könnyen ki tudják használni az aszinkron GPGPU-számításokat, így egy csomó olyan effektet tudnak elkészíteni, ami PC-n egyszerűen nagyon drága hardvert igényelne, vagy közel teljesen megvalósíthatatlan lenne. Kezdve például Lara hajával. A PC-s verzió esetében még a legdurvább videokártyákat is visszafogja a TressFX használata, a Definitive Edition azonban konzolokon simán megbirkózik vele a vas. Ennek köszönhetően főhősnőnk lobonca az esetek többségében teljesen realisztikusan reagál a fizikai törvényeire, és persze szinte hajszálanként lengedezik. Egyébként ha már itt tartunk, érdemes megjegyezni, hogy gyakorlatilag Lara teljes arcát átalakították. Persze hasonlít az alapverzióra, de a pofija még részletesebb, és még gazdagabb mimikára képes.
A cementes megoldás esetében a műanyagból készült vápát és a combcsontba illeszkedő fém szárat gyorsan szilárduló kötőanyag, úgynevezett csontcement rögzíti a csonthoz. A nem cementes protézist általában fiataloknál, illetve 60 éves kor alatt alkalmazzák. Fiatalabb korban azért nincs szükség mesterséges kötőanyagra, mert ilyenkor a csontállomány körbenövi a protézis szárat és a vápát. Rehabilitáció a műtét után A csípőprotézis behelyezése után a rehabilitáció célja értelemszerűen az, hogy a kezelt fokozatosan visszanyerje teljes mozgásképességét, illetve a protézis stabilitását megőrizve, üzembiztosan töltse be funkcióját. Gyógytorna csípő- és térdprotézis műtét után - BMM. A csípőprotézis utáni terápiát mindenképpen - a háziorvosi szolgálaton keresztül is igénybe vehető - gyógytornász kontrollja mellett kell lefolytatni. Ettől függetlenül fontos, hogy a betegek és a hozzátartozók tisztában legyenek a rehabilitáció fő szabályaival. Szerencsére a tapasztalatok szerint a beépített protézisek döntő többsége a műtétet követő 10 évben stabil marad.
Gyógytorna Csípő- És Térdprotézis Műtét Után - Bmm
Tisztelt Doktornő/Tisztelt Doktor Úr! 60 éves, 93 kg-os nőbeteg vagyok. 2015. májusában emlőrákkal operáltak, ahol eltávolították a csomót és a legközelebbi nyirokmirigyet, ami nem tartalmazott áttétet. Azóta minden leletem - a legutóbbi márciusban volt - negatív lett. Ez év februárjában fájni kezdett a bal lábam, ami odáig fajult, hogy kb. 2 hónap leforgása alatt teljesen járásképtelen lettem. Háziorvosom reumatológiára utalt be, ahova április 27-re kaptam időpontot. Csak a lakásban mozogtam járókerettel, mert borzalmas fájdalmam volt. Április 6-án mentem be a szobába, és az ajtó előtt azt éreztem, mintha valami elszakadt volna bennem pokoli fájdalom kíséretében. Családom mentőt hívott, és bevittek a sürgősségire. Ott a röntgenfelvétel alapján megállapították, hogy combnyaktörést szenvedtem. Másnap megoperáltak. és kaptam csípőprotézist. Az orvosok azt mondták, hogy csontáttét okozta a fájdalmat, illetve a szinte álló helyzetben történő törést. A kórházban tornáztattak minden nap, járókerettel már mászkálhattam is.
A nővérét tavaly műtötték ugyanígy csípőprotézist kapott és ő már beszélt a fejével, hogy ezt most hagyja abba!!! Köszönöm, hogy leírtad. Nagyon jól hangzik, hogy ilyen gyorsan (persze mihez képest) felépültél. A többi hozzászólásokban írták, hogy jártak gyógytornára, vagy hozzájuk járt a gyógytornász. Neked is volt rá szükséged? Kiderült, hogy ilyen fiatalon miért kellett protézist beültetni Neked? Köszönöm a válaszokat Mindenkinek! Az első protézisemet 25, a másodikat 28 évesen kaptam. Értelemszerűen cement nélküli, mert nagy valószínűséggel még cserélni kell, és ezt könnyebb. Nálam nagyon gyorsan ment a felépülés, bár nem tartottam be teljesen az orvosi utasításokat. Ezt persze nem ajánlom! De nekem szerencsére nem lett így se bajom. Én kb. 2 hétig mankóztam rendesen, utána még 2-3 hétig egy mankó, meg persze igyekeztem nem ránehezedni. A második műtétem február végén volt, és április elején már minden segédeszköz nélkül gyakorlatilag körbesétáltam a Margit szigetet. Szinte már eszembe se jut, hogy protéziseim vannal.