Kia Rio Teszt / 1203 Budapest Ady Endre U 1
De Leonora kimondhatatlanul boldog. Majd visszatérnek a palotába. A fák mögött epekedve bolyong az éjszakában Leonora régi rajongója, Luna gróf. És a csendben megszólal a trubadur hárfája és szerelmes dala. Leonora lelkendezve jön le ismét a kertbe. De a homályban - Luna karjaiba fut. E percben kibukkan a hold, a trubadur a kastély elé ér, és a lány ijedten ismeri fel tévedését. A trubadurhoz siet, aki most felhajtja sisakrostélyát: Manrico ő, s Luna vetélytársában halálos ellenségét ismeri fel. A két férfi kardot ránt és Leonora hiába áll közéjük, a párviadalt nem tudja megakadályozni. II. felvonás [ szerkesztés] Cigánytanya a hegyek közt. A cigányok serényen dolgoznak, kalapálnak. Azucena a tűzbe mered. Örökkön rémképeivel viaskodik. A cigánytábor népe szedelőzködik. A szomszéd városba indulnak. Azucena egyedül marad Manricóval és elmondja neki, miként hurcolták máglyára anyját, az öreg Luna gróf parancsára, ugyanezen a helyen, ahol most a tűz ég. Még egyre hallja anyját, amint a máglyáról kiált: "állj bosszút értem! "
– Itt valami rendzavarás történik, nagyságos uram! – mondja a rendőr. Gorelov balra fordul és a tömeg felé megy. Közvetlenül a kapu előtt a fentebb leirt, kigombolt mellényü embert pillantja meg, aki jobb kezét magasra emeli és véres ujját mutogatja a tömegnek. A félig részeg arcról szinte leolvasható a felirás: "Majd adok én neked, bestia! " – és még a véres ujj is egy diadalmi jel benyomását teszi. Ebben ez emberben Hrjukin aranymivest ismeri fel Gorelov. A tömeg közepette, mellső lábait szétterpesztve és egész testében remegve, a botránynak előidézője ül a földön – egy fiatal, fehér agár, melynek hegyes bajusza van és hátán sárga folt rikit. Könnyes szemében félelem és rémület tükröződik. – Mi történt itt? – kérdezi Gorelov, a tömeg közé hatolva. – Mi baj van? Minek mutogatod az ujjadat? Ki kiabált itt? – Kérem, nagyságos uram, én, anélkül, hogy törődném valakivel, – kezdi Hrjukin, miközben tenyerébe köhécsel, – megyek… a fa miatt… tetszik tudni, és ez a dög egyszerre, se szó, se beszéd, az ujjamba harap… Bocsásson meg, de én kézmüves vagyok, finom munkát végzek.
A vásártéren, új köpenyegében és egy kis csomagocskával kezében, Gorelov rendőrfelügyelő halad keresztül. Mögötte egy vöröshaju rendőr lépked, ki egy egrest tartalmazó elkobzott kosarat cipel… Köröskörül csend van. Egyetlen emberi lélek sem mutatkozik a téren. A butikok és korcsmák nyitott ajtói tátott torkokként, sötéten bámulnak bele a világba; még koldus sem látható a közelben. – Hát harapni akarsz átkozott fickó? – mondja valaki hirtelen. – Fiuk, ne engedjétek elmenekülni. Manapság már nem megy az ilyesmi – harapni! Fogjátok meg! A… a! Kutyanyöszörgés hallatszik. Gorelov oldalvást néz és látja, hogy egy faraktár udvarából kutya szalad ki, amely három lábon, nagy kinnal ugrál előre és folyton körülnéz. Mögötte kigombolt mellényü ember rohan, ki keményitetlen inget visel. Utól akarja a kutyát érni és miközben felső testével előrehajolva, megkapja a kutya hátsó lábainak egyikét, a földre bukik. Újra felhallatszik a kutyanyöszörgés és a kiáltás: Fogjátok meg! Álmos arcok néznek ki az ablakokból és a faraktár udvarán, mintha a földből nőtt volna ki, nagy tömeg gyülekezett össze.
Haha… ilyen kis huncut! A szakács szólitja a kutyát és elhagyja vele az udvart… A tömeg kineveti Hrjukint: – Téged pedig előveszlek még egyszer! – fenyegeti Gorelov és mig begombolja köpenyét, folytatja utját a vásártéren keresztül… (1884)
– Parancsára, nagyságos uram! – Magam is gondoltam. A generális drága fajkutyákat tart, de ez itten, az ördög tudja, miféle, semmifélének sem látszik… egészen közönséges állat… Hogy lehet egyáltalában ilyen kutyát tartani? Tudjátok–e, hogyha ilyen kutyát Pétervárott vagy Moszkvában fognának meg, ott a kutya sem törődnék a törvénynyel, hanem egyszerüen – végeznének a fickóval! Te, Hrjukin, megsérültél – és nem szabad a dologba belenyugodnod. Példát kell teremteni! Már régen… – De talán mégis a generálisé, – filozofálta félhangosan a rendőr. – Hiszen az orrára nincs ráirva… Minap láttam az udvaron valami ehhez hasonló barmot. – Persze, hogy a generálisé! – hallatszik a tömegből. – Hm… Tedd csak megint rám a köpenyeget… megint szelesre fordul az idő… hideg van. Elviszed tehát a generálishoz és tudakozódol utána. Mondd meg, hogy a kutyát találtam és elküldöm neki… És mondd meg, hogy ne engedjék többé az utcára… Talán valami drága állat és ha minden disznó a pofájába szur a szivarjával, akkor hamar vége lesz.
Háziorvos Cím: Budapest | 1203 Budapest, Ady Endre u. 1. Esüst Kígyó Orvosszövetkezet 1/289-2091 1/289-2090 Rendelési idő: H, Sze: 16. 00-20. 00, K, Cs, P: 8. 00-12. 00 Dr. Balogh Ernő Háziorvos, Budapest, Ady Endre u. Dr. Bán István Háziorvos, Budapest, Szabadka u. 47-49 Dr. Barkóczi Katalin Háziorvos, Budapest, Virág Benedek u. 44. Csaba Krisztina Háziorvos, Budapest, Jókai Mór u. 74-76. Dancsó Jenő Háziorvos, Budapest, Szabadka u. Dános Ervin Háziorvos, Budapest, Bácska tér 3. Hollósi László Háziorvos, Budapest, Bácska tér 3. Hunyadi Péter Pál Háziorvos, Budapest, Vörösmarty u. 5-7. Killik Mária Háziorvos, Budapest, Vörösmarty u. Király Ottó Háziorvos, Budapest, Ady Endre u. Koncz Zsuzsanna Háziorvos, Budapest, Ady Endre u. Konrád Mária Háziorvos, Budapest, Ady Endre u. Kormány Zsolt Háziorvos, Budapest, Zamárdi u. 9-11. Kovács Pál Háziorvos, Budapest, Bácska tér 3. Lavicska Enikő Judit Háziorvos, Budapest, Virág Benedek u. Mityuk Antal Háziorvos, Budapest, Vörösmarty u. Nagy József Háziorvos, Budapest, Jókai Mór u. Nagy Péter László Háziorvos, Budapest, Virág Benedek u. Dr. Konrád Mária Háziorvos, Budapest. Nagy Péter Háziorvos, Budapest, Virág Benedek u. Rurik Imre Háziorvos, Budapest, Vörösmarty u.
Dr. Konrád Mária Háziorvos, Budapest
Nyitvatartás: Hétfő 07. 00 – 19. 00 Kedd 07. 00 Szerda 07. 00 Csütörtök 07. 00 Péntek 07. 00 További információk: Parkolás: utcán ingyenes A tartalom a hirdetés után folytatódik Az oldalain megjelenő információk, adatok tájékoztató jellegűek. Az esetleges hibákért, hiányosságokért az oldal üzemeltetője nem vállal felelősséget.