Nagy Kontinentális Vasúti Utazások S03 E 05: Egy Igazán Dühös Ember
Michael Portillo Erdély egyik déli kapujában, Brassóban száll vonatra, majd egy kis Kárpátok-beli kalandozás után a törcsvári kastélyban a Drakula-kultusz háttere után vizsgálódik, Sinaiában pedig megtekinti a román királyi kastély ma is lenyűgöző technikai újdonságait. Ploie? ti és Bukarest érintésével a Constanţába, a Fekete-tenger partjára visz az útja.
Nagy Kontinentális Vasúti Utazások
Figyelmeztetés Az értesítések jelenleg le vannak tiltva! Amennyiben szeretnél cikkajánlókat kapni, kérlek, hogy a böngésző Beállítások / Értesítések menüpontja alatt állítsd be az értesítések engedélyezését!
6 "Karachi a Khyber -hágóhoz" 1994-02-17 Mark Tully Pakisztán 3. sorozat: Nagy vasúti utazások (1996) A 3. sorozat epizódjának összefoglalója: #3. 1 "Crewe to Crewe" 1996-09-04 Victoria Wood #3. 2 "Aleppo Akabába" 1996-09-11 Alekszej Sayle Szíria, Jordánia #3. 3 "Nagy Zimbabwe Kilimatinde" 1996-09-18 Henry Louis Gates ifj. Zimbabwe, Zambia, Tanzania #3. 4 "A Magas -Andok Patagóniába" 1996-09-25 Buck Henry Argentína #3. 5 "Mombasa a Hold hegyeihez" 1996-10-02 Benedict Allen Kenya, Uganda #3. 6 "London - Arcadia" 1996-10-09 Ben Okri Anglia, Franciaország, Svájc, Olaszország, Görögország #3. 7 "Halifax - Porteau Cove" 1996-10-16 Chris Bonington Kanada 4. sorozat: Nagy vasúti utazások (1999) A 4. sorozat epizódjának összefoglalója: #4. 1 "India keletről nyugatra" 1999-01-05 Ian Hislop Calcutta a Rajasthan #4. Nagy kontinentális vasúti utazások online. 2 "Granada - Salamanca" 1999-01-12 Michael Portillo Lásd az epizód címét Spanyolország #4. 3 "Tokióból Kagoshimába" 1999-01-19 Fergal Keane Japán #4. 4 "Los Mochis - Veracruz" 1999-01-26 Rick Stein Mexikó #4.
Az Egy igazán dühös emberrel Guy Ritchie letette az asztalra 2021 egyik legstabilabb lábakon álló akciófilmjét. Nyílegyenes történet, Jason Statham kevés szótagos, de annál fenyegetőbb színészi játéka, átgondolt történetvezetés, és persze akció. Egyedül az író-rendező ismertetőjegyei hiányoznak a filmből, de azért nem teljesen. Egy igazi régivágású akció-thriller, bosszúfilm, Wrath of Man kritika. A Fortico Security pénzszállító vállalatra rájár a rúd. Páncélozott autóit rablók pécézik ki kifosztásügyileg, ami ugye nem tesz jót egy ilyen üzletnek elég egyértelmű okokból. Egy ilyen támadás során nem csak a jármű sofőrjét és a másik pénzszállító őrt öli meg az ismeretlen elkövető csapat, hanem egy civilt is. Az eset után öt hónappal egy új, meggyőző referenciákkal rendelkező fazon, Patrick Hillt (Jason Statham) érkezik a Forticóhoz, mint új pénzszállító őr. A munkaközösség hagyományai szerint megkapja a becenevét, jobb híján a "H"-t (ejtsd: écs). A jól kondiban lévő, ránézésre "hat év letöltendő súlyos testi erőszakért" külsejű középkorú fószert az egyik kollégája, Bullet (Holt McCallani) vezeti körbe és felméri a képességeit.
Egy Igazán Dühös Ember Teljes Film
Nem mindig a legkövetkezetesebben követik egymást az események, döntések, de a feszültség és az akciók kétségtelenül működnek és berántják a nézőt. A párhuzamosan zajló jelenetek kissé szájbarágósnak hatnak, az intenzív és izgalmas tűzpárbajok mégis kompenzálnak az efféle kisebb-nagyobb hibákért. Jason Statham hozza a formáját, a faarcú, félelmet nem ismerő harcost, sőt figurája már-már parodisztikusan kemény, de kár kertelni, nem röhögnénk arcon a fickót. A többiek szintén tisztességesen helytállnak, bár szerintem senki nem a színészi alakítások miatt fogja megnézni a filmet. Ezt láttad már? Rengeteg hír, cikk és kritika vár ezen kívül is a Puliwoodon. Iratkozz fel a hírlevelünkre, mert kiválogatjuk neked azokat, amikről biztosan nem akarsz lemaradni. Az Egy igazán dühös ember nem újít műfajt, viszont igen korrekt darab, ami kicsit kiszélesíti a határait és egyszerre állja meg a helyét bosszúfilmként és rablós heist-thrillerként. Kendőzetlen, egyszerű, mégis kellően komplex, illetve folyamatosan meg tud újulni.
És ehhez még csak nem is kell felhasználni a stílusjegyeit, a rá jellemző vizuális és dramaturgiai megoldásokat. Az Egy igazán dühös ember ugyanis nem egy szokványos Guy Ritchie film, hanem egy "diétás" Guy Ritchie film. Bár az intrója ennél jobban már nem is lehetne szerzői (igaz, kicsit szokatlan, mert az ilyen jellegű bevezetők már a sorozatvilág sajátjai), erősen hiányzik a filmből a Ritchie-ség. Nincsenek expozíciós, helyszínekről helyszínekre, szereplőkről szereplőkre pattogó, ún. ugróvágások (jumpcutok), érzelmi pillanatokat, impressziókat megragadó és kimerevítő lassítások, és a cselekmény sem épít sokat a Ritchie-re olyan nagyon jellemző "fenyegető aurás, szellemes, keménykedő privát beszélgetésekre", a verbális játszmákra, amiknek a csattanóit imádják ismételgetni a nézők (Persze van némi szóbeli pöcsméregetés, de nem olyan erőst, mint általában Ritchie filmjeiben). A becenevek azonban maradtak, a főszereplő itt is alvilági figura és a gonoszok is egy társadalmi igazságtalanság eredményei és a történetét is – igaz kicsit máshogyan –, de többszálasítva meséli el.