Szöcske Vagy Saskatchewan - Fellini La Dolce Vita
A sáska nem szöcske Vízipók-csodapók 2. évad, 9. epizód Eredeti cím A sáska nem szöcske Író Kertész György Rendező Szabó Szabolcs Haui József Producer Mikulás Ferenc Operatőr Polyák Sándor Vágó Czipauer János Gyártási szám 1980 Első sugárzás 1982. október 16. Játékidő 6 perc, 35 másodperc Kronológia Előző Csigaház ajtóval Következő A tojáscsősz A sáska nem szöcske a Vízipók-csodapók című rajzfilmsorozat második évadának kilencedik epizódja. Az epizódot Szabó Szabolcs és Haui József rendezte Kertész György forgatókönyve alapján. Elsőként 1982. október 16 -án mutatta be a Magyar Televízió. Cselekmény [ szerkesztés] Keresztespókot zavarja a sáska és szöcske ifjak ugróversenye, de nem tud velük szót érteni, mert meg sem tudja őket különböztetni egymástól. Barangolj Velem - Útleírások, kirándulások, természetjárás. Vízipók barátja segítségére siet.
Szöcske Vagy Saskatchewan
Szöcske "Bár ezek az állatok jelen vannak városainkban, leginkább csak akkor lehet meglátni őket, ha valamilyen szokatlan esemény miatt elhagyják rejtekhelyüket. Bár a zöld lombszöcske a nagyobb termetű hazai szöcskefajok közé tartozik (a legnagyobbra egyébként a fűrészlábú szöcskék nőnek nálunk), testhossza a fejétől a potroh végéig ritkán haladja meg a 3, 5 centimétert. A szárnyával együtt már kicsit hosszabb, 6-7 centiméteres, és ha repülés közben kinyitja a szárnyait, a szárnyak fesztávja valóban elérheti a 12-14 centimétert. Ez tehát nem jelent szokatlanul nagy testméretet. A kifejlett állatok egyébként júniustól ősz közepéig népesítik be az élőhelyeket és keresnek párt maguknak. " Imádkozó sáska. Sáska – vagy szöcske | Égen és Földön.... Átlagosan 7-14cm hosszú, bár ettől kisebb és nagyobb termetű fajok is előfordulnak. Jól felismerhető hosszú nyakáról és jellegzetesen meghajlított első lábairól, amelyek tüskések és igazi fogókészüléket alkotnak. Leggyakrabban zöld vagy barna színű, alakjának és testtartásának köszönhetően jól beleolvad a környezetébe.
A Marc? Aureliónál a későbbi rendező, Stefano Vanzina? kinek nevéhez fűződik többek között a Piedone -sorozat? támogatta a tehetséges kollégát. Beajánlotta őt Mario Mattoli rendezőnek, aki új, fiatal tehetségeket keresett, hogy ötleteket szállítsanak friss szemléletű komédiái számára. Hamarosan mások is foglalkoztatni kezdték Federicót, aki tevékenységi körét rádiójátékok írásával egészítette ki. Az egyikben ( Cico és Pallina) Giulietta Masina játszotta a női főszerepet. Fellini randevúra hívta a lányt, akibe azonnal beleszeretett. Az érzés kölcsönös volt, a pár így 1943-ban összeházasodott. Giulietta rövidesen áldott állapotba került, de egy baleset következményeként elvetélt. A párnak 1945-ben fiúgyermeke született, aki azonban csak két hétig élt. A tragédiát követően az orvosok közölték a házaspárral, hogy Giuliettának többé nem lehet gyermeke. Házasságuk ettől csak még erősebb lett, és szerelmük kitartott életük végéig. Egy napon a neves rendező, Roberto Rossellini felkereste Fellinit, hogy megkérje, működjön közre tervezett új filmje, a Róma nyílt város forgatókönyvének megírásában.
Ahogy az Oxford Filmenciklopédiában is olvashatjuk,? Fellini több, mint individuális filmek rendezője, életműve egységes egészként áll előttünk. A megjelenítés módja és a hangnem változik az évek során, ahogyan változik a társadalom és a világ is, de Fellini, filmjeiben ugyanazokkal a lényeges témákkal és ideákkal foglalkozik.? Forrás: Wikipédia, Oxford Filmenciklopédia Fotó: Wikipédia
Federico Fellini 1920. január 20-án született Olaszországban, Riminiben. A gyermek Fellini hétéves korában járt először cirkuszban. Az élmény nagy hatással volt rá, noha a bohócokat ijesztőnek, nem pedig mulatságosnak találta. Nem sokkal később megszökött egy vándortársulattal, ám a család egyik barátja fülön csípte és hazavitte. A kissé magának való Federico szeretett rajzolgatni, és rajongott a képregényekért. Tizenegy éves volt, amikor álnéven elküldte rajzait és képregényeit néhány firenzei és római lapnak. Évek múlva, amikor már nem is számított rá, megérkezett az első honorárium. Az akkor már tizenhét éves Federico Firenzébe ment, ahol mintegy fél évig gyakornokként dolgozott a 420 nevű vicclapnál, majd 1938 elején Rómába utazott. Szüleinek azt ígérte, hogy ott beiratkozik az egyetem jogi karára, ám az előadásokat végül nem látogatta. Rómában Fellini ismét újságírással próbálkozott. A Popolo di Roma rendőrségi rovatánál dolgozott, majd a Marc? Aurelio nevű vicclaphoz került, emellett pedig a Cinemagazzino nevű, kis példányszámú lapot is ellátta színes hírekkel, interjúkkal.
A díszletek furcsaak és egzotikusak, a jelmezek kidolgozottak, és a film számos jelenete a filmtörténelem leghíresebbjei közé tartozik, például a szőke, zaftig Anita Ekberg a Trevi- kútban mulatozik. A La Dolce Vita nevéhez fűződik a szó közreműködése paparazzi az angol nyelvre (a film fotósának Paparazzo nevéből származik), és a "Felliniesque" jelzővel egészíti ki, részben utalva a rendező szürreális ölelésére, a filmkritikus lexikonjára. Termelési jegyzetek és kreditek Stúdió: Astor Pictures Corporation Rendező: Federico Fellini Író: Federico Fellini, Ennio Flaiano, Tullio Pinelli és Brunello Rondi Futási idő: 174 perc Öntvény Marcello Mastroianni (Marcello Rubino) Anita Ekberg (Sylvia) Annibale Ninchi (Marcello apja) Walter Santesso (Paparazzo) Oscar-jelölések (* a győzelmet jelöli) Legjobb rendező Írás Jelmezterv (fekete-fehér) * Művészeti irány (fekete-fehér)