Könyvajánló: Dave Grohl – Nirvana, Foo Fighters És Egyéb Kalandok – Fémforgács, A Látszat Ára Teljes Film | A Legjobb Filmek És Sorozatok Sfilm.Hu
David Eric "Dave" Grohl ( Warren, Ohio, 1969. január 14. –) [1] [2] amerikai rockzenész, leginkább a Foo Fighters énekes-gitárosaként és a Nirvana dobosaként ismert. Élete és pályafutása [ szerkesztés] Fiatalkora [ szerkesztés] 12 éves korában kezdett érdeklődni a zene iránt. Először gitározni, majd később a 80-as évek közepe felé dobolni kezdett. Ez a javára vált, mivel a 80-as évek végén mint dobos vált híressé. Grohl a Screamben 1989-ben Nirvana [ szerkesztés] A zenekar nem volt megelégedve a frissen kiválasztott dobosukkal, így a Melvins zenekart vezető, Buzz Osbourne biztatására Dave Grohl jelentkezett a pozícióra. Krist Novoselichez és Kurt Cobainhoz. A Nirvana életének első szakaszában nagy volt a fluktuáció, Dave az ötödik dobos volt a zenekarban. Az igazi áttörést a Bleach című lemezt követő Nevermind című albumuk hozta meg, amin már Grohl dobolt. Cobain öngyilkossága után sokáig nem akart zenével foglalkozni, de Tom Petty meghívására elvállalta, hogy a Saturday Night Live-os fellépését segítve visszaüljön a dobok mögé.
Dave Grohl egyedülálló a világ zenészei között. Ne feledjük: ő volt a rocktörténelem (megáll ebben az esetben ez a kifejezés? ) egyik legfontosabb zenekarának, a Nirvanának a dobosa, jelenleg pedig korszakunk egyik legfontosabb zenekarának frontembere. Oltatlanokat meg nem enged be a koncertjeire, mellékvágány vége. Na, ő jelentett meg frissiben egy önéletrajzi könyvet A történetmondó (The Storyteller) címen, írta meg a Washington Post. Titokban mindnyájan azzal áltatjuk magunkat, hogy a hírnév biztos szörnyű élmény, akiknek kijutott belőle, azok szerencsétlenül tengetik az életüket. Itt van azonban Dave Grohl, aki elmondja végre azt is, hogy a sztáréletben mi a jó. Grohl a Virginia állambeli Springfieldben nőtt fel. Saját elmondása szerint félszeg, ügyetlen, és vonzza a baleseteket. Volt már, hogy eltalálták golflabdával, elütötte egy kocsi, beleesett a Potomac folyóba mentőmellény nélkül, és Svédországban egyszer a színpadról is leesett. A Nirvánáról és futótűzszerű sikeréről elmondja, az életünk mindörökre megváltozott.
És a tiétek is. Visszaemlékezésében Grohl beszél a Nirvanáról, Curt Cobainról és persze saját zenekaráról is. Elmondja, hogy őt, aki azelőtt heroinistával még soha nem találkozott, mennyire érzékenyen érintette a frontember halála. Mindössze huszonöt éves voltam, előttem volt az egész élet, de sok tekintetben úgy éreztem, hogy az én életemnek is vége szakadt. Túl fiatal voltam ahhoz, hogy eltűnjek, de túl öreg ahhoz, hogy újrakezdjem – írja könyvében. Dave Grohl hamarosan megalapította saját zenekarát, a Foo Fighterst, amely belépett a stadionrock sztárcsapatok ligájába, ami a Nirvanának soha nem adatott meg.
_ELVALASZTO_ Fülszöveg: A Nirvana és Kurt Cobain legenda. Dave Grohl is a legenda része, még mindig az. De mit kezd magával a világ legmenőbb együttesének a dobosa, ha nem szeretné élete végéig a saját legendás köldökét bámulni? Dave Grohlnak, ahogy életében sokszor, az egyik kedvenc dobos vicce mutatott utat: – Mi a dobos utolsó mondata, mielőtt kirúgnák a zenekarból? – Hé, srácok, van pár dalom, amiket elpróbálhatnánk! Martin James zenei újságíró, szerkesztő (Melody Maker) áttekinti Dave Grohl pályáját a kétségekkel teli punk évektől kezdve, átveszi az egész mocskos és mégis megkerülhetetlen Nirvana -sztorit, ami után számtalan kaland következett: a Queens of the Stone Age és Killing Joke zenekarokkal, a saját heavy metal projektjével, a Probottal, plusz mindezeket átölelve és megkoronázva a Foo Fighters- szel. "Ez a könyv tökéletesen összegezve írja le Dave egyértelmű hatását a világ zenéire. " – "Nagyon rendben van… laza és informatív. A könyv első fejezetei hihetetlenül lenyűgöző betekintést engednek a '80-as évekbeli Washington DC politikai töltettel dúsított punk-rock szcénájába. "
Több Grammy díjat is nyertek, a legutóbbit 2012-ben a 2011-es Wasting Light című lemezükért. Magánélete Első felesége Jennifer Youngblood fotóművész. Házasságuk 1993-tól 1997-ig tartott. A válás után pár hónapig Louise Post a partnere. 2003. augusztus 2-án összeházasodott Jordyn Blummal. Grohl két gyermek édesapja.
Ezen filmes ábrázolások akkor is szemléletesek, ha felületesek, mert a társadalom aktuálisan uralkodó perspektíváját közvetítik a mindenkori nézőnek. Véleményed van a cikkről vagy a filmről? Írd meg nekünk kommentben! Ehhez képest az utóbbi évek progressziója abban rejlik, hogy az alkotók elkezdték meghaladni a fekete-fehér dualizmusát és a didaktikus hangnemet. Az olyan alkotások, mint a Judas and the Black Messiah vagy a The Underground Railroad komplex fekete karaktereket jelenítenek meg, ahol az ábrázolás árnyaltsága hibáik és erényeik keresztmetszetéből fakad. Az eddig színésznőként ismert Rebecca Hall rendezői debütálása ugyanezt az irányvonalat jelöli ki. A fekete-fehérben forgatott A látszat ára iróniája, hogy valójában e két, másodlagos jelentésekkel átitatott színt megtagadja, a színek és rasszok közötti demarkációs vonalat pedig összemossa. Hall filmje – noha gyártási szempontból minimalista vállalkozás volt – páratlan érzékenységgel és részletgazdagon meséli el történetét, ami a rasszizmus témáján túl irigységről és féltékenységről, emberi természetünk ősi hibáiról szól.
A Látszat Art Et D'histoire
Első filmet rendezni sosem egyszerű. Különösen érvényes ez a színészből rendezővé avanzsált sztárokra, akiknek be kell bizonyítaniuk, hogy a kamera mögött is megállják a helyüket. A kapcsolati tőke adott, a forgatáshoz szükséges pénzhez azonban nekik is támogató producereket kell keresniük, akik bizalmat szavaznak a rendezői szárnyakat próbálgató színésznek. A férfi színészek között jó néhány példát találunk, akik direktorként szintén sikereket értek el. Ben Stiller, Edward Norton, George Clooney, Ben Affleck, Bradley Cooper. A színésznők nemük miatt némi hátrányból indulnak, így sokszor dupla annyi erőfeszítéssel tudják elérni azt, hogy elkészítsék filmjüket, és komolyan számoljanak velük. Az elmúlt évek tendenciája szerencsére azt mutatja, hogy egyre több hollywoodi színésznő kap lehetőséget arra, hogy rendezőként debütáljon. Greta Gerwig, Elizabeth Banks, Maggie Gyllenhaal és a legfrissebb elsőfilmes Rebecca Hall. Az angol színésznő Passing (A látszat ára) című drámájával egyrészt csatlakozott a női rendezők impozáns listájához, másrészt fekete-fehér filmje beleilleszkedik a 2021-es monokróm filmkészítői trendbe.
Ennek megfelelően női főhősöket mozgatnak, és a fő célcsoportot is ők alkotják. Leginkább jellemző téma ezekben a filmekben a család, a románc, az önfeláldozás, az anyaság vagy az emancipáció. Az elmúlt években rengeteg női rendező aratott hatalmas kritikai sikert, ide tartozik például Kathryn Bigelow, Lynne Ramsay, Greta Gerwig, illetve Sofia Coppola, korábbról pedig Agnès Varda és Jane Campion. Ilyen fénytörésben válik A látszat ára igazán összetett melodrámává. Bár a fehérek hipokrita, olykor nyíltan rasszista, társadalmilag érzéketlen tömbként jelennek meg (például az arrogáns férj vagy a joviálisnak tűnő, valójában pökhendi burzsoá ismerős által), a tudatos sematizmusnál erőteljesebb a főkarakterek belvilága. Irene és Clare tragikus nőalakokként egymás státuszára vágyakoznak, de sosem lehetnek boldogok – rasszuk kényszerpályára száműzi őket. Irene férje, Brian kezdetben lenézi, majd barátjává fogadja az ugyancsak kevert származású Clare-t, így az érzelmek és perspektívák ingatag, hirtelen változó polifóniája helyeződik a film centrumba.
A Látszat Art.Com
A látszat ára (Passing) - angol-amerikai dráma, 98 perc, 2021. Két középiskolás barátnő hosszú évek után ismét találkozik, új kapcsolataik azonban teljesen megváltoztatták mindkettőjüket. NE FELEJTSD EL LIKEOLNI A FACEBOOKON OLDALUNKAT:)
Ezért maradtak ki a mezőnyből olyan Oscarra is jelölt filmek, mint a Belfast, a Richard király vagy A kutya karmai közt.
A Látszat Arabic
Irene félelmét a férjével való viszonya és a gyerekneveléssel kapcsolatos nézeteltéréseik is jól szemléltetik: míg a férfi kendőzetlenül beszél a feketéket érő erőszakról (és valamelyest a radikális "minket utálnak a fehér emberek" nézőpontot képviseli), addig Irene kényesen kerüli a témát. Clare és Irene ugyan gyerekkori barátságuk ürügyén kezdenek el újra találkozni, azonban kapcsolatuk mozgatórugója nem annyira a nosztalgia vagy az újra egymás keblére borulás lesz, hanem egy kíváncsisággal kevert irigység. Clare irigyeli Irene bátorságát, hogy az esetleges negatív megkülönböztetés ellenére vállalja önmagát, Irene pedig azt, hogy régi barátja biztonságban és látszólag szabadabban, félelem nélkül él. Clare mintegy ösztönösen szeretne visszacsatolódni a fekete közösségbe, azonban motivációi nem válnak világossá, hisz a film végig kissé misztifikálja a szereplőt. Nem lesz egyértelmű, hogy valóban az identitását szeretné újjáépíteni, vagy egyszerre szeretne fehér és fekete lenni: élvezni az előbbivel járó jólétet, miközben látszólag feloldja az ezzel járó bűntudatot.
Az elbeszélés lágy és nőies, mind az operatőri munka (Eduard Grau), mind a zenei aláfestés (Devonte Hynes) gyönyörű. A Passing megtekintése után kíváncsian várom, hogy Rebecca Hall milyen irányban folytatja rendezői pályáját. Szerző: Kiss Dalma My name is Dalma and this is my blog which is focusing on my favourite things: movies and music. The name 'popular thinks' is an Aleka's Attic song that I like and thought it would suit my page. Somehow the band and this song particularly represent a kind of outside the box thinking and just to have fun. popularthinks összes bejegyzéseinek megtekintése Bejegyzés navigáció