Mi Az Elbeszélés — Nő Az Ablakban Netflix
Lénárt István Különleges, szokatlan és formai megvalósítása miatt sokaknak elsőre talán ijesztő film a Rengeteg – Mindenhol látlak, mégis percek alatt megérzi az ember, hogy nemhogy autós üldözésre nincs szükség az izgalomhoz és ahhoz, hogy magával ragadjon egy film lendülete, de még arra sem, hogy mást is lássunk egy jelenetben egy arcon kívül. És még azt sem lehet mondani, hogy a történetek miatt ez inkább az író Fliegauf filmje lenne, mert bár kétségkívül a sztorik a tartóoszlopai, de a rendező megtalálta azt az összhangot szöveg, színészi játék, forma és a mindezeken túli, szavakkal nehezebben megfogható dolgok között, amelyek miatt a Rengeteg életre tudott kelni, és amelyekről úgy érezni, ha bármit is megbolygatnánk bennük, máris rosszabb lenne az egész. Ritka és nagyon örömteli együttállás az ilyen. Mi az elbeszélés. Még több kultúra a Facebook-oldalunkon, kövessen minket:
- Kult: Szokatlan és ijesztő az év egyik legjobb magyar filmje | hvg.hu
- Az első könyv, amit el kell olvasnod a világvége után
- Nő az ablakban
Kult: Szokatlan És Ijesztő Az Év Egyik Legjobb Magyar Filmje | Hvg.Hu
Elringatták. És akkor Paulini és meséje hirtelen belép a valóságba, minden előzetes figyelmeztetés nélkül, a szöveg, az író és a kiadó elé. Schulze "lépre csalja" az olvasót, akit elragad az esztéticizmus. A kezdeti, végletekig hagyományos elbeszélés elaltatott minden gyanút és kételkedést. Így építi a regény fikciója a valóság monumentumát. Kult: Szokatlan és ijesztő az év egyik legjobb magyar filmje | hvg.hu. A regény mesélője, az akárki egyszer csak testet ölt, ekkor már feszengünk, és a nyugat-német lektor kényelmetlenségébe helyezkedve érezzük meg: létezik a megosztottság, sőt, talán csak az létezik. A leleplezések után nyilván a kérdések is a felelősség kérdését boncolgatják, legyen szó a címről vagy a könyv kritikusi fogadtatásról. Az író persze maga is értetlenül és tanácstalanul áll a bűncselekmény előtt: Paulini és Schultze (utóbbi a regényen belüli regényíró neve) közül ki jó és ki rossz? Maga a regény és a valóság számtalan ponton találkozik és hamar eldönthetetlen problémákat vázol. Adott egy múltba merevedett pillanatkép, az NDK és a keleti blokk kora, és adott a mai német közbeszéd, amelynek előbbi épp úgy központi témája, mint harminc évvel ezelőtt.
Az Első Könyv, Amit El Kell Olvasnod A Világvége Után
Ezt többre becsülöm, mint a Rollig Stones épp most zajló USA-beli turnéját, amibe bele-belenézek, mert kíváncsi vagyok, hogy miért kell nekik Charlie Watts nélkül még mindig fellépniük. Semmit sem tesznek hozzá a maguk korában forradalmi zenéjükhöz, hacsak azt nem, hogy ilyen idősen is képesek lenyomni a bulit – háttérzenészektől és ipari eszközökkel életben tartott nosztalgiától megtámogatva. Bródy nem a közönségével, hanem a korszakával folytat párbeszédet – és ebbe vonja be hallgatóit. Kísérő muzsikustársai olyan fiatalok, mint amikor ő kezdett karrierbe. Csak a sound mozdult el a szöveg felé. Nincsenek hangszerszólók, kunsztok, hiszen beszédről, párbeszédről van szó. Az első könyv, amit el kell olvasnod a világvége után. A vele való találkozás lényege a szóértés: Újra előállt az az állapot, amikor: "Keresem a szót, keresem a hangot... " Ha valami, az effajta, gyökerekhez való hűség nyújt reményt nehéz időkben, amikor mind a természet, mind a történelmünk feldolgozatlan, gyászmunkahiányos alakulása nyomán testet-lelket nyomorító szorongatásban élünk, igen rossz közeljövőképpel.
De a Körvonal során inkább abban segített, hogy pontosan azt tegyem, amit elterveztem, mivel ez a szemszög eltörölte a korábban említett előzetes tudást. A Körvonal drasztikus irányváltásnak tűnik az előző könyveihez képest, nagyon más, mint például a korábbi, az anyaságról és a válásról szóló memoárok, amelyekért éles támadásokat is kapott. Sokakat különösen a tabutémákkal kapcsolatos személyes kitárulkozás zavart, amelyért nárcizmussal vádolták. A memoár műfaji ígérete, hogy a megélt személyiséget a narrátorra lehet vetíteni, szintén a Körvonal-trilógiával ellentétesnek tűnik. Mesélne erről a váltásról? A memoár műfaji sérülékenysége, kitettsége mindenképpen szerepet játszott abban, hogy új írásmódot keressek a női tapasztalat kifejezésére. Korábbi munkámra valóban nagyon erőszakos válaszok is születtek, de végül arra, hogy műfajt váltsak, az késztetett, hogy bármiért hibáztatható voltam, amit a memoárokban leírtam. Minden értelmezhető volt személyes tapasztalatként is, és ebben a formában félre lehetett söpörni.
A. J. Finn Az 1979-ben született Dan Mallory, azaz írói álnevén A. Finn tősgyökeres NewYork-i, ám Londonban is 10 évet töltött könyvszerkesztőként. Regényírói debütálása előtt számos cikket jegyzett egyebek mellett a Los Angeles Times, a Washington Post és a brit The Times irodalmi mellékletében. Bemutatkozó regénye, a Nő az ablakban 2017 egyik irodalmi szenzációjának bizonyult, a közeljövőben Amy Adams és Gary Oldman főszereplésével kerül a mozikba filmadaptációja. Mallory jelenleg New Yorkban él kedvenc növénye társaságában.
Nő Az Ablakban
Oldman híres arról, hogy egy mellékszerepet is emlékezetessé tud tenni – ez a szerep nem tartozik közéjük, de nem rajta múlt. Danny Elfman zeneszerző szintén veteránnak számít a maga területén, modern zenéjébe elegánsan csempészi be a régebbi korok dallamait. A Nő az ablakban túlzottan hasonlít az elődeihez ahhoz, hogy a felnőtt thrillerek új irányzataként lehessen értelmezni. Kellően lebilincselő, amíg tart, de amint véget ér, semmi felidézhető jellemvonást nem hagy maga után, mert annyi mindenből merít, hogy végül saját identitása egyáltalán nem marad.
Ettől kicsit még különlegesebbé válik a könyv. A sok gyógyszer, alkohol és a mentális betegség egy nagyon ijesztő képet alkotnak Anna-ról, ez kicsit olyan amerikaiasnak tűnik, ahol az alkohol és a gyógyszer használata szinte már mindennapi. Lélektani szempontból azonban szerintem érdekes lehet belepillantani egy zavarodott elme működésébe, valamint az agorafóbia betegség állapotába. Mivel az események filmszerűen követik egymást, ezért nagyon olvasmányos a könyv és csak úgy visz magával. Az álom és ébrenlét, a képzelet és a valóság közti kontrasztok nagyon élesek ebben a könyvben, ami által az olvasó is bekerül egy olyan világba, ahol nehéz eldönteni mi igaz és mi nem. Szerintem azért sok jó megfogalmazás és rejtett üzenet van benne. A traumák fel nem dolgozásának hatása, a pánikbetegségek kilátástalansága, a gyógyulás fájdalmas útja, a bűnhődés és a bűntudat feldolgozása, mind olyan dolgok amik nagyon fontos szerepet játszanak ebben a könyvben. Annak ellenére hogy ezek a dolgok nagyon nyomasztóak a könyvben, a szerzőnek mégis sikerült úgy alakítani a szálakat, hogy az izgalmas, váratlan és fordulatos legyen.