Gyermekké Tettél Elemzés

Kézikönyvtár Verstár - ötven költő összes verse József Attila VERSEK 1936 GYERMEKKÉ TETTÉL Teljes szövegű keresés Gyermekké tettél. Hiába növesztett harminc csikorgó télen át a kín. Nem tudok járni s nem ülhetek veszteg. Hozzád vonszolnak, löknek tagjaim. Számban tartalak, mint kutya a kölykét s menekülnék, hogy meg ne fojtsanak. Az éveket, mik sorsom összetörték, reám zudítja minden pillanat. Etess, nézd - éhezem. Takarj be - fázom. Ostoba vagyok - foglalkozz velem. Hiányod átjár, mint huzat a házon. Mondd, - távozzon tőlem a félelem. Reám néztél s én mindent elejtettem. Meghallgattál és elakadt szavam. Tedd, hogy ne legyek ily kérlelhetetlen; hogy tudjak élni, halni egymagam! Anyám kivert - a küszöbön feküdtem - magamba bujtam volna, nem lehet - alattam kő és üresség fölöttem. Óh, hogy alhatnék! Nálad zörgetek. Sok ember él, ki érzéketlen, mint én, kinek szeméből mégis könny ered. Nagyon szeretlek, hisz magamat szintén nagyon meg tudtam szeretni veled.

1. HETI VERS - József Attila: Gyermekké tettél - ekultura.hu
2. József Attila: Gyermekké tettél
3. József Attila Gyermekké Tettél Elemzés, József Attila – A Gyermekség És Árvaság Motívuma – Irodalomóra

Heti Vers - József Attila: Gyermekké Tettél - Ekultura.Hu

A társadalmi és a személyes válság kettős terhét csak úgy tudja elviselni a költő, ha a jelenben próbál önmaga számára valami feloldást keresni. Elkezdi kutatni az okokat, az eredetét annak az útnak, amely a "semmi ágá"- hoz vezette el. Akinek oly igen hiányzik a szeretet, szükségszerűen idézi fel egyre gyakrabban az édesanya alakját. De nemcsak ez, hanem a szinte állandósult számvetés, a létösszegzés is követelőzően hívja tanúnak, vádlottnak vagy védőnek az édesanyát. A közismert Mama még csak előhangja ezeknek a verseknek, az igazi szembenézés a Kései sirató (1935). Az anya hiánya itt az élet igazi értékeinek hiányával azonosul, s a záró szakasz összegző kijelentéssora a Reménytelenül létállapotára utal. József Attila Gyermekké tettél. Hiába növesztett harminc csikorgó télen át a kín. Nem tudok járni s nem ülhetek veszteg. Hozzád vonszolnak, löknek tagjaim. Számban tartalak, mint kutya a kölykét s menekülnék, hogy meg ne fojtsanak. Az éveket, mik sorsom összetörték, reám zudítja minden pillanat.

József Attila: Gyermekké Tettél

Hogy egyengesd egy láda fenekén? Lásd, örülnék, ha megvernél még egyszer! Boldoggá tenne most, mert visszavágnék: haszontalan vagy! nem-lenni igyekszel s mindent elrontsz, te árnyék! Nagyobb szélhámos vagy, mint bármelyik nő, ki csal és hiteget! Suttyomban elhagytad szerelmeidből jajongva szült, eleven hitedet. Cigány vagy! Amit adtál hizelegve, mind visszaloptad az utolsó órán! A gyereknek kél káromkodni kedve – nem hallod, mama? Szólj rám! Világosodik lassacskán az elmém, a legenda oda. A gyermek, aki csügg anyja szerelmén, észreveszi, hogy milyen ostoba. Kit anya szült, az mind csalódik végül, vagy így, vagy úgy, hogy maga próbál csalni. Ha kűzd, hát abba, ha pedig kibékül, ebbe fog belehalni. Gyermekké tettél. Hiába növesztett - - - - - U- U U - - harminc csikorgó télen át a kín. - - U - - - U - U - Nem tudok járni s nem ülhetek veszteg. - U - - - U - U - - - Hozzád vonszolnak, löknek tagjaim. - - - - - - - - UU Számban tartalak, mint kutya a kölykét - - - U - - U U U - - s menekülnék, hogy meg ne fojtsanak.

József Attila Gyermekké Tettél Elemzés, József Attila – A Gyermekség És Árvaság Motívuma – Irodalomóra

Gyömrői Edithez írott verseiben gyakran jelenik meg a gyermek-motívum. A nő pszichoanalitikus volt, a freudi pszichoanalízis módszereivel kezelte az akkor már súlyos lelki válságban lévő költőt. Freud pszichológiájának középpontja a gyermek: talán József Attila is ekkortájt ismerkedett meg alaposabban ezekkel a nézetekkel. A Gyermekké tettél című költeményben az anya és a szerelmes szinte azonosul: Etess, nézd – éhezem. Takarj be – fázom. Ostoba vagyok – foglalkozz velem. Soraiból kiderül, hogy a kettejük közti viszony nem volt egyenrangú (beteg-orvos), s bár József Attilát egy rövid ideig eufóriával töltötte el, nem volt sok esélye egy harmonikus viszonynak. Éppen ezért, a gyermekség konkrét kifejezője lesz félelmének, elhagyatottságának, magányának. Több mai pszichológus szerint József Attila szerelmeitől is valamiféle anyaszerepet kívánt, erről tanúskodik Edithez írott verse, a Gyermekké tettél. A gyermekség és árvaság motívuma szorosan összefügg és általában együtt jelenik meg. Mindkettő kiindulópontja az a szeretethiány.

A költő anyahiányát, szeretethiányát átvitte kezelőjére és szerelemre lobbant iránta. A Nagyon fáj szerelmes verseinek ez a kapcsolat az ihletője. (Gyermekké tettél, Nagyon fáj) Kozmutza Flóra: (később Illyés Gyuláné) pszichológus, baráti társaságban ismerkednek meg. Én még őszinte ember voltam, ordítottam, toporzékoltam. Hagyja a dagadt ruhát másra. Engem vigyen föl a padlásra. Csak ment és teregetett némán, nem szidott, nem is nézett énrám s a ruhák fényesen, suhogva, keringtek, szálltak a magosba. Nem nyafognék, de most már késő, most látom, milyen óriás ő -szürke haja rebben az égen, kékítőt old az ég vizében. 1934 József Attila: Mama József Attila édesanyja mosónő volt, egyedül nevelte Attilát és két nővérét, amíg tehette. Korán meghalt, "mert a mosónők korán halnak", ahogy a költő egy másik versében, az Anyámban írta. A költő felnőttként emlékezik vissza anyjára, az emlékezet gyerekkori képeket perget a tudatában. Az édesanyát úgy idézi fel, ahogy nehéz munkáját végzi. Kisgyerekként azt szerette volna, hogy ne a nehéz ruháskosarat cipelje föl a padlásra, hanem őt kísérje el abba az ismeretlen világba, melynek titkaira kíváncsi volt.

Óh, hogy alhatnék! Nálad zörgetek. Sok ember él, ki érzéketlen, mint én, kinek szeméből mégis könny ered. Nagyon szeretlek, hisz magamat szintén nagyon meg tudtam szeretni veled. (1936. május)