A Gonosz Banalitása
– kérdezi a nőket daraboló férfit a krimiirodalom egyik legemberibb magánnyomozója, Matt Scudder. "Ó – feleli a gyilkos. – Nem igaziak. A nők. Játékszerek, és kész. Ha hamburgert eszik, akkor a tehenet is megeszi? Persze, hogy nem. Mert hamburgert eszik. Ha az utcán megy, akkor nő. De ha beszáll a furgonba, akkor vége. Csak egy test lesz… testrészekkel. " Eichmann és a gonosz banalitása Tudják, Hannah Arendt Eichmann kapcsán beszélt a gonosz banalitásáról. Sokan felháborodtak ezen, mert azt hitték, a filozófus ezzel bagatellizálja a háborús bűnös szörnyű tetteit. Holott éppen az ellenkezőjét tette. Arra mutatott rá, hogy a gonosz nem valami ritka szörnyeteg, amelynek csak le kell vágnunk mind a hét fejét, és máris jobb lesz a világ. A gonoszban épp az a legszörnyűbb, hogy olyan, mint egy normális ember. Hannah Arendt Adolf Eichmann kapcsán beszélt a gonosz banalitásáról Forrás: AFP PHOTO Úgy tesz, mintha élne, pedig csak egy automata. Mindig felsőbb parancsra cselekszik. Mindegy, minek nevezi, vallásnak, vezérnek, apának, eszmének, elvnek, belső hangnak, kényszerképzetnek – ez vezérli, ehhez tartja magát makacsul és megveszekedetten.
A Gonosz Banalitása 2017
Eközben Varga Ágota filmjének narratívája mégis valamiféle részleges erkölcsi belátás körvonalazódását sejteti. A film utolsó interjúrészletében a címszereplő arra jut, hogy - mivel az akkori politikai ideológia "megalapozatlan volt" - az egész munkája "teljesen felesleges volt". És bár a film egyik visszatérő képi motívuma egy keresztút, a tartótiszt magatartása ugyanúgy nem nevezhető valódi passiójárásnak, ahogy érdemi szembenézésnek sem. Ha már nagy szavak, akkor Hannah Arendttől lehetne inkább idézni a gonosz banalitásának fogalmát. Az A tartótiszt egyik erénye viszont éppen az, hogy óvatosan bánik a nagy szavakkal és nem kíván egyértelmű ítéletet alkotni. A karakter talán nem is lenne alkalmas erre – naiv vagy éppenséggel ál-naiv alapmagatartása, összességében mégiscsak vergődésnek tetsző tárgyilagossága, szakmai hencegésbe oltott vaksága nem ad lehetőséget sem a katartikus megbocsátásra, sem a démonizálható gonosz megtestesítésére. Kibeszélés és ítélkezés A filmet követő kerekasztal beszélgetésen Várszegi Asztrik pannonhalmi főapát is azt emelte ki, hogy a tartótiszt vallomása ismét azt szemléltette, semmi sem fekete-fehér.
A Gonosz Banalitása Full
Több mint tizenkétezerszeres áron kelt el egy nem különösebben értékes festmény az után, hogy Banksy, a titokzatos brit graffitiművész saját figurával egészítette ki a giccses tájképet, majd eladásra kínálta egy limlomokat árusító New York-i bolt kirakatában. A boltban 50 dollárért árusított kép 615 ezer dollárért (135 millió forint) talált gazdára egy csütörtök este véget ért internetes árverésen, amelynek bevételét a 23. utcai Housing Works nevű bolt által is támogatott karitatív célra, AIDS-es hajléktalanok megsegítésére ajánlotta fel a névtelenségét féltve őrző utcaművész. Banksy az átlagos tájkép előterébe applikált egy egyenruhás, jobb karján horogkeresztet viselő náci katonatisztet, amint az révetegen tekint előre a hegyeket és folyót ábrázol tájra. A már a saját kézjegyét is viselő festménynek a gerillaművész A gonosz banalitásának banalitása címet adta, utalva Hannah Arendt filozófusnak az Eichmann-perről szóló tudósítására, A gonosz banalitására. 2013. október 31. A Housing Works által közreadott fénykép egy festményről, amelyet Banksy, a titokzatos brit graffitiművész kiegészített egy náci német katona alakjával egy hónapos New York-i tartózkodása alatt.
A Gonosz Banalitása 2
Azért bánatos, mert elrabolták fiatal, szeretett feleségét, majd miután kifizette a lealkudott váltságdíjat, darabokban kapta vissza az asszonyt. Scudder a zseniális 15 éves fekete utcagyerek, TJ segítségével lassanként rájön, hogy sorozatgyilkosokról van szó. Amikor pedig a fickók ismét lecsapnak, Scuddernek sikerül kapcsolatba lépnie velük. A könyv fináléja, az utolsó negyven oldal egyszerűen katartikus. Scudder duettje a darabolós gyilkossal, majd a drogkereskedő gyónása, végül a nagy, tisztázó beszélgetés Elaine-nel olyan magasságokba emeli az embert, mint egy Bach-korál. Nem mintha nagy szavak hangoznának el. Nem, minden végtelenül egyszerű, mondhatnám banális. A jó is, a gonosz meg különösen. Amit művel, az szörnyű. Ugyanakkor úgy beszél, mint egy ember. Hogyan képes ilyet művelni? " – kérdezi a nőket daraboló férfit a krimiirodalom egyik legemberibb magánnyomozója, Matt Scudder. "Ó – feleli a gyilkos. – Nem igaziak. A nők. Játékszerek, és kész. Ha hamburgert eszik, akkor a tehenet is megeszi?
A Gonosz Banalitása Z
Hogy miért? Mert retteg az élettől. Az elevenségétől, a kiszámíthatatlanságától. És mivel fél tőle, el akarja pusztítani. Nem tudom, találok-e a többi Block-kötetben is ilyen katartikus kisüléseket, de az biztos, hogy ezek után mindent tudni akarok Matt Scudderről. Ez a fickó garantáltan nem futószalagon készült, pedig az írója már több mint fél évszázada ontja magából az ehhez hasonló műveket.
Nincsenek érzelmei, nem tud önálló döntéseket hozni, nincs intuíciója, képtelen az empátiára, nem ismer sem örömet, sem fájdalmat. A gépet bármire be lehet programozni, nem lesznek lelkiismereti, erkölcsi fenntartásai, egyszerűen csak végrehajtja az utasításokat. Lawrence Block 1976-ban teremtette meg Matthew Scudder figuráját Forrás: Origo Hogy erre egy ember is képes? Hát igen. Amikor a tömeggyilkos, a foglyokat kínzó vagy szimplán az ellenség megsemmisítésére törő katona arra hivatkozik, hogy pusztán parancsra cselekedett, valójában azt mondja: az adott helyzetben nem emberként, hanem gépként vett részt. Az állam, amit gyakran nevezünk gépezetnek, nem is vár tőle mást. Elvégre egy humánus lény sosem ölne meg egy ismeretlen embert csak azért, mert egy másik ismeretlen azt állította róla, hogy az ellensége. A jog enyhébben ítéli meg a hirtelen felindulásból elkövetett gyilkosságot, mint a hideg számításból, megfontoltan végrehajtott emberölést. Előbbit könnyebb megértenünk, utóbbira nincs magyarázatunk.