Helen Keller Speaking
"Kevesen tudják, milyen élvezet, mikor a rózsabimbó szelíden az ember kezébe hajtja a kis puha fejét, vagy amikor a hűvös szellőben az édes liliomok szabályosan erre-arra lengetik derekukat. Milyen élvezet, amikor a naptól melegített almát arcomhoz érinthetem. Soha el nem szalasztom a mindent átölelő szépséget. " 1968-ban, 88 évesen álmában érte a halál. Kérésére Washingtonba, hűséges segítői, Anne Sullivan és Polly Thomson földi maradványai mellé temették hamvait. Felhasznált irodalom: Helen Keller: Csöndes sötét világom – Egy siket-néma-vak leány önéletírása, Helen Keller: Szakadékból a fényre Fotók: Wikipédia Ajánljuk még: A MODERN KOR EGYIK ELSŐ CSODANŐJE: IDEJE MEGISMERNED HUGONNAI VILMÁT! "NEM VAGYUNK SZADO-MAZO TÁRSASÁG" – INTERJÚ BÓDIS ÉVA VISNYESZÉPLAKI FÜVESASSZONNYAL "ANYAKÉNT A HALÁL KÖZELÉBEN NEM OLYAN NAGY A MELLÉNY" – INTERJÚ A RÁK & ROLL ALAPÍTÓJÁVAL, FENYVESI ZSÓFIVAL
Helen 39 országban járt e célokból. Radikális nézeteket vallott a 20. század szociális és politikai helyzetével kapcsolatban. Számos híresség barátságát élvezte, például Charlie Chaplinét, és minden amerikai elnökkel találkozott, aki az ő életében betöltötte ezt a tisztséget. Megmutatta, hogy csak tőlünk függ, mit kezdünk az életünkkel Helen Keller hihetetlen életművet hagyott hátra, nem is csak könyveiben megfogalmazott mondanivalója, hanem az elképesztő optimizmusa miatt, ahogyan a világról gondolkodott. Az 1965-ös New York-i Világkiállításon a Leghíresebb Hölgyek közé választották őt. Helen 1961-ben több stroke-ot kapott, így életének utolsó éveit a világtól visszavonultan, otthon töltötte. 1968-ban álmában halt meg 88 évesen. Történetét számos módon feldolgozták, többek között némafilmben, játék- és dokumentumfilmben, képregényben. Életének és munkásságának legfontosabb üzenete egyértelmű és örök érvényű: minden akadály leküzdhető, csak akarat és felfogás kérdése.
16 évesen felvételt nyert egy leányiskolában, majd 20 évesen a Radcliffe Főiskolára. Mark Twain megismerte Helent és történetét, és annyira csodálta a teljesítményét, hogy bemutatta őt egy olajmágnásnak, aki anyagilag támogatta a lányt a további tanulmányaiban. 1904-ben, 24 évesen Helen magna cum laude kitüntetéssel diplomázott bölcsészként. Ezzel ő lett az első siket és vak diák, aki főiskolai diplomát szerzett. Helen és német juhásza (Fotó: Getty Images) Helen a tanulmányai befejezése után is elválaszthatatlan maradt Sullivantől, aki közben férjhez ment, és megromlott egészségi állapota miatt kénytelen volt felvenni maguk mellé egy fiatal házvezetőnőt. A szóban forgó Polly Thompson később állandó társa lett Helennek. Olyannyira, hogy amikor Sullivan 1936-ban meghalt, Helen és Polly összeköltöztek, és beutazták a világot adománygyűjtés céljából a siket és vak emberek javára. Polly 1960-ban meghalt, Helent ezután hátralévő életében Winnie Corbally kísérte. Világhírű író lett, és kiállt a nők jogaiért Helen világhírű íróvá és szónokká vált az évek során.
A második részében levelezését olvashatjuk, amiből nemcsak az látszik, hogyan fejlődött a helyesírás, a szókincs és a fogalmazás terén, hanem olyan fontos életeseményeket is láthatunk, amikre ő az önéletrajzában nem tér ki. A könyv egyetlen szépséghibája a bevezetője… Stílusa egyáltalán nem illet a könyv tartalmához, mondhatni kritikán aluli volt…
Szülei ezért úgy döntöttek, hogy házi tanítót fogadnak mellé, hogy a hétéves kislány tudásvágyát csillapítani tudják, fölösleges energiáit ne hisztérikus sírásokba fojtsa, hanem környezete megismerésébe. Ekkor érkezett hozzá a bostoni vakok intézetéből Miss Anne Mansfield Sullivan, aki felnőtt koráig erősen látássérült volt, de később valamelyest mégis visszanyerte szeme világát. Jelenlétéről így ír Helen: "Életem első tizenkilenc hónapja alatt a tágas mezőkről, a fényességről, a fákról és virágokról olyan képet szereztem, amelyet az azután következő sötétség nem tudott egészen kitörölni. Ha egyszer láttuk, miénk a nap és mit a nap mutat. Rendre hozzászoktam a csendhez és sötétséghez, s sokszor elfeledtem, hogy még valaha másképpen is volt, amíg megérkezett ő, a tanítóm, aki fölszabadította lelkemet" – ekkor még egyikőjük sem sejtette, hogy ötven év barátság is összefűzi majd őket. Miss Sullivan is Helen kezébe rajzolta az adott szó betűit, és addig gyakoroltatta a kislánnyal ezeket a mozdulatokat, amíg tökéletesen nem ment.