Tompa Mihály A Madár, Fiaihoz Című Versének Elemzése
Ha jól sejtem Tompa Mihály A madár, fiaihoz című verséről van szó, ugye? "Száraz ágon, hallgató ajakkal, meddig ültök csüggedt madarak? Nincs talán még elfelejtve a dal, melyre egykor tanítottalak? " Az allegória jelképes ábrázolás, eszme vagy elvont fogalom képben való megszemélyesítése, hosszabb gondolatsoron keresztül. Tompa Mihály költeménye a szabadságharc leverése után született/1848-49/. Ebben az időben a költők, írók szinte megbénultak, elnémultak, az elszenvedett események, a kivégzések, a megtorlás, Petőfi Sándor eltűnése, halála miatt. A költő madárszülőhöz hasonlítja magát, aki "fiókáit" éneklésre ösztönzi, arra tanítja őket, hogy a legnagyobb fájdalom idején, a legnagyobb bajok közepette sem szabad hallgatni, írni, alkotni, "énekelni" kell! Mint a madarak. "Fiaim, csak énekeljetek! " "Fiaim, csak énekeljetek! "
- Tompa mihály a madár fiaihoz
- A madár fiaihoz elemzés
- A madár fiaihoz vers elemzés
- Tompa mihály a madár fiaihoz elemzés
Tompa Mihály A Madár Fiaihoz
A Madár Fiaihoz Elemzés
Jöjjön Tompa Mihály: A madár, fiaihoz. Száraz ágon, hallgató ajakkal Meddig űltök, csüggedt madarak? Nincs talán még elfeledve a dal, Melyre egykor tanítottalak?! Vagy ha elmúlt s többé vissza nem jő A víg ének s régi kedvetek: Legyen a dal fájdalmas, merengő, Fiaim, csak énekeljetek! Nagy vihar volt. Feldult berkeinken Enyhe, árnyas rejtek nem fogad; S ti hallgattok? elkészűltök innen? Itthagynátok bús anyátokat?! Más berekben máskép szól az ének, Ott nem értik a ti nyelvetek'… Puszta bár, az otthonos vidéknek, Hozzatok dalt emlékűl, a hajdan Lomb- s virággal gazdag tájirul; Zengjétek meg a jövőt, ha majdan E kopár föld újra felvirul. Dalotokra könnyebben derűl fény, Hamarabb kihajt a holt berek; A jelennek búját édesítvén: A bokorban itt az ősi fészek, Mely növelte könnyü szárnyatok; Megpihenni most is abba tértek, Bár a fellegek közt járjatok! S most, hogy a szél összevissza tépte: Ugy tennétek, mint az emberek? Itthagynátok, idegent cserélve… – Fiaim, csak énekeljetek! Köszönjük, hogy elolvastad Tompa Mihály versét.
A Madár Fiaihoz Vers Elemzés
Dalotokra könnyebben derül fény, Hamarabb kihajt a holt berek; A jelennek búját édesitvén: A bokorban itt az ősi fészek, Mely növelte könnyü szárnyatok; Megpihenni most is abba tértek, Bár a fellegek közt járjatok! S most, hogy a szél összevissza tépte: Ugy tennétek, mint az emberek? Itt hagynátok, idegent cserélve…? – Fiaim, csak énekeljetek! Tompa Mihály Ha tetszett a cikk, de olvasnál még többet, ha a politikán kívüli világ is érdekel, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor szeretettel várunk a Szalonnázón. Naponta megjelenő magazinunkban megtalálod szerzőink egyéb írásait is, de olvashatsz zenéről, tudományról és még számtalan témáról a folyamatosan bővülő Szalonnázón.
Tompa Mihály A Madár Fiaihoz Elemzés
Petőfi felvette az általa szervezett "Tízek Társasága" tagjai közé. Petőfivel való barátsága azonban 1848-ban megszakadt. Népregék és mondák című verseskötete (1846) jelentős sikert aratott. 1847-ben a Kisfaludy Társaság tagjául választotta. Az 1848. márciusi forradalom után indult Nép Barátja (Vas Gereben és Arany János lapja) munkatársa volt. A szabadságharc alatt tábori papként szolgált a honvédseregnél. 1849-ben Kelemérben kapott lelkészi állást. Feleségül vette Soldos Emíliát, s itt írta legismertebb versét A gólyához címmel. 1851. szeptembertől haláláig Hanva község lelkipásztora volt. 1852. július 6-án A gólyához című verse miatt letartóztatták és vizsgálati fogságban tartották 1853. április 3-áig. Arany Jánoshoz élete végéig szoros barátság fűzte. Pár hónappal halála előtt a Magyar Tudományos Akadémia nagydíjjal jutalmazta költői munkásságát. 1868. július 30-án hunyt el Hanván. Életének két legsikeresebb műve A madár, fiaihoz és A gólyához című költemények. Sokáig Petőfi és Arany egyenrangú társaként élt a nemzet irodalmi tudatában.
MAGYAR DALNOK 1891. 156. oldal Száraz ágon, hallgató ajakkal Meddig ültök, csüggedt madarak? Nincs talán még elfeledve a dal, Melyre egykor tanitottalak?! Vagy ha elmult s többé vissza nem jő A vig ének s régi kedvetek: Legyen a dal fájdalmas, merengő... Fiaim, csak énekeljetek! Zivatar volt;─ feldult berkeinken Enyhe, árnyas rejtek nem fogad; S ti hallgattok? elkészültök innen, Itt hagynátok bús anyátokat?! Más berekben máskép szól az ének, Ott nem értik a ti nyelvetek.... Puszta bár, az otthonos vidéknek, Hozzatok dalt emlékül, a hajdan Lomb- s virággal gazdag tájirúl; Zengjétek meg a jövőt, ha majdan E kopár föld ujra felvirul. Dalotokra könnyebben derül fény, Hamarabb kihajt a holt berek! A jelennek búját édesitvén: A bokorban itt az ősi fészek, Mely növelte könnyü szárnyatok; Megpihenni most is abba tértek, Bár a fellegek közt járjatok! S most, hogy a szél összevissza tépte: Ugy tennétek, mint az emberek: Itt hagynátok, idegent cserélve...? Fiaim, csak énekeljetek!
UU- U - U - U U A bokorban itt az ősi fészek, U U - U - U - U - - Mely növelte könnyü szárnyatok; - U - U - U - U - Megpihenni most is abba tértek, - U - U - U - U - - Bár a fellegek közt járjatok! - U - U - - - U - S most, hogy a szél összevissza tépte: - U U - - U - U - U Ugy tennétek, mint az emberek? - - - - - U - U U Itt hagynátok, idegent cserélve...? - - - U U U - U - U - Fiaim, csak énekeljetek! UU- U - U - U U A A A A B C B C 10 9 10 9 10 9 10 9 A B A B C D C D 10 9 10 9 10 9 10 9 A B A B C D E D 10 9 10 9 10 9 10 9 A B A B C D C D 10 9 10 9 10 9 10 9